Az aktuális migrációs nyomás csökkentése minden együttérzésünk mellett is elkerülhetetlen. Nyilván nem kell mindenkit kizárni, de a tömeges, jórészt kontrollálatlan vándorlást meg kell akadályozni! Nem bonyolult megállapítás ez, a nyugati közvélemény jelentős részét azonban eddig nem sikerült róla meggyőzni. Ám ez is csak részmegoldás.
A veszélyes elemek egy részét ki lehet iktatni, de a szórványos razziák nyomán elfogottak helyébe úgyis mindig újabb potenciális gyilkosok lépnek. Kiutasítani őket nem lehet, nincs hova, többségük francia, belga, német, vagyis valamely európai ország szülötte, állampolgára. A mostaninál jóval szélesebb körben kell fellépni a gyűlöletkeltőkkel szemben, el kell lehetetleníteni azokat a brüsszeli, párizsi, berlini hangadókat, akik tömegeket lázítanak a befogadó társadalom ellen. Fel kell térképezni, mi történik az európai mecsetekben, az összes olyan közösségben, ahol a gyűlölet szikrája kipattan, teljesen mindegy, mit gondol erről a naiv és idealista közvélemény. Ennek semmi köze ahhoz, hogy az iszlámot mint kultúrát amúgy tiszteljük, a velünk élő mérsékelt, békés (vagyis szerencsére a kisebbségen belül többségi) muzulmán embereket partnerként, akár barátként fogadjuk. Sokkal jobban meg kell szervezni a titkosszolgálatok munkáját, páncélos járművek látványos kivezénylése helyett a felszín alatt szükséges felderíteni, honnan jöhet a következő csapás.
Ennél is bonyolultabb lenne a geopolitikai egység megteremtése, a megállapodás mindenekelőtt abban, hogy a piszkos játszmákért és kétes üzletekért cserébe egyetlen nyugati állam sem szállít fegyvereket a gócpontokba, nem törekszik számára nem szimpatikus rezsimek megdöntésére. Ez egyelőre John Lennon-i illúzió, ám mindennek a kulcsa. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mekkora a nyugati államok, főként persze az Egyesült Államok felelőssége a mostani szíriai és iraki válságban, amely sok más jelenség eredője. Minderről persze a metróra szálló brüsszeli utas mit sem tehet.
