Törvénytelenség és őskáosz

Megengedhetetlen, amit a Magyar Nemzeti Bank művel a pénzügyi fogyasztóvédelemben.

Pár éve a felügyeletet az MNB-hez csatolták, de ez inkább rontott a helyzeten, hiszen ezzel a pénzügyi fogyasztóvédelem ellenőrzése függetlenedett a kormánytól, és még kevésbé ellenőrizhető. Alkalmatlansága a devizában számolt különféle hitelezési formáknál teljesedett ki, amely úgy ömlött rá a magyar társadalomra, hogy ez a füle botját sem mozgatta. Hiába hívták föl komoly közgazdászok a figyelmét, hogy ebből nagyon nagy baj lesz, nem hallgatott rájuk. És most úgy állunk itt az MNB-be beolvadt felügyelettel, ezzel a nagy rakás tehetetlenséggel, hogy a baj bekövetkezett, ez pedig továbbra is képtelen kezelni a problémák sokaságát.

A bankok által elkövetett törvénytelenségeket a hatóságnak meg kellene előznie vagy föl kéne tárnia, az elkövetőket szigorúan megbüntetnie, végső soron pedig bezárnia az intézményt. Nem kellene megvárnia, hogy a különböző szerencsétlen adósok egyedül vívják szabadságharcukat a bíróságok előtt, hanem cselekednie kellene, s fellépni minden egyes esetben, amikor a bankok visszaélnek erőfölényükkel. Vajon miért várt máig az MNB például azzal, hogy felszólítsa valamennyi pénzintézetet, irtsák ki végre üzletszabályzataikból azokat a törvénytelenségeket, amelyeket a Kúria tisztességtelennek talált? Számtalan szerződéses kikötésről ugyanis már évekkel korábban jogerősen megállapították a bíróságok, hogy tisztességtelenek, ám a felügyelet hallgatott, pedig az érvénytelenített feltételek továbbra is szó szerint voltak jelen a pénzintézeti szabályzatokban. Mi lehet annak az oka, hogy nincs valódi ellenőrzés azon előre elkészített, általános szerződések tekintetében, amelyeket a bankok minden adós számára a közreműködésük nélkül határoznak meg, s amelyek elfogadása nélkül senki sem juthat hitelhez? Vagy miért van az, hogy a pénzintézetek megbízásából a behajtók még ma is szó nélkül és bírósági ítélet hiányában viszik el az utcákról az adósok autóit, csak azért, mert elszámolási vitába keveredtek? És akkor egy szót sem szóltunk még a hajmeresztő brókerbotrányokról. A törvény szerint a felügyelet visszavonhatja a pénzügyi intézmény engedélyét, ha működése súlyosan veszélyezteti vagy sérti az ügyfelek érdekeit. Vajon mire vár az MNB? Hány példát kell még felsorolnunk a Magyar Nemzetben?

És persze az is nagy kérdés, hogy mire vár az állam, a kormány? Hiszen a fogyasztóvédelmi szabályok betartása Magyarországra nézve is kötelező. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38., a fogyasztók védelmére vonatkozó cikke kötelezővé teszi, hogy „az unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét”. Vagy itt az Európai Tanács irányelve, amely kimondja, hogy „a tagállamok [ ] gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását”. És nem bújhatunk ki az Európai Parlament és a Tanács által 2009-ben, „a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról” szóló szigorú jogszabály alól sem. Mint ahogyan a saját alaptörvényünk M) cikke alól sem, amely szerint „Magyarország védi a fogyasztók jogait”.

Miközben tehát a fogyasztóvédelem jól körbe van bástyázva, az MNB-ről az derül ki, hogy képtelen ezt a feladatot ellátni. Ezért vissza kell venni tőle, és megteremteni végre a valóban hatékony fogyasztóvédelem intézményrendszerét.