Teendők a migrációkutatásban

Amikor tömegessé vált a menekülés és a bevándorlás Magyarországra, jó, ha a józan szakszerűség kerekedik fölül.

Egy olyan zűrzavaros időben, mint a mostani, amikor tömegessé vált a menekülés és a bevándorlás más kontinensekről Magyarországra, jó, ha a tájékoztatásban és a cselekvésben a józan szakszerűség kerekedik fölül. Amikor egy ennyire sokszereplős, viszonyainkat alapvetően befolyásoló, ideológiai vitáktól is fortyogó folyamat kellős közepébe kerül bele a magyar társadalom, mint ez az egész uniót érintő migrációs válság, akkor valóban jó ötlet létrehozni egy olyan intézményt, amely a népvándorlást – nemcsak mint jelenséget, hanem annak okait is – átfogóan fogja vizsgálni és bemutatni.

A Migrációkutató Intézet fölállítását a múlt héten jelentették be. Két szervezet hozza létre. Az első a kormány szürkeállományának – más nézőpontból feneketlen zsákjának – tekintett Századvég. A másik a Mathias Corvinus Collegium, amely erősen kötődik a Századvéghez, s ahol egyébként olyan figura oktatott évekig, mint a jobboldal antihőse, Such György, a Magyar Rádió volt elnöke.

Az intézet leendő vezetője, Orbán Balázs kissé hevenyészve az InfoRádiónak azt mondta, hogy kiindulópontjuk szerint „migráció és migráció között van különbség. Szét kell szálazni azt, hogy a társadalmi jelenség bizonyos formáiról mit gondolunk. Ilyen értelemben Európát és hazánkat is több kihívás fenyegeti egyszerre. Az egyik legjelentősebb az Európába a Közel-Keletről és Afrikából áramló, népvándorlás jellegű, nagyszámú illegális tömeg, de más migrációs jelenségek is vannak. Például az Európai Unión belül az uniós állampolgárok közötti migráció, így egy Nagy-Britanniában vagy egy Németországban letelepedő magyar állampolgár is migránsnak tekintendő.”

Utóbbi esetekről és ezek veszélyeiről azonban többet nem mondott. Pedig a migrációkutatás a magyarok szempontjából is nagyon fontos. Talán a rendszerváltást is ezzel kellett volna kezdeni, hogy előre láthatóak legyenek a következő évek sikertelenségeinek társadalmi következményei. Az ötlet legalább hatszor szenvedett késedelmet.

A választások után megalakult új kormányok mindegyike kezdeményezhette volna a kivándorlás okainak vizsgálatát, megszüntetését. Ma talán nem tartanánk ott, hogy több százezer magyar állampolgár Nyugat-Európában találta-találja meg a boldogulását, miközben itthon egyre nagyobb szükség lenne rájuk. A Fidesz-kormány ugyan tett már egy erőtlen lépést eltávozott honfitársaink hazahívására, ám ez a program a szándék kinyilvánításán túl nem alkalmas szinte semmire. Az új intézet megvizsgálhatná esetleg a letelepedési államkötvény körüli ügyletek homályos körülményeit is: hogyan és mekkora haszonnal szorgoskodnak Rogán Antalék segítségével az egyre különösebb résztvevők.

A rádióinterjúban Orbán Balázs azt is elmondta, hogy a Migrációkutató Intézet nem kormányzati megrendelésre fog dolgozni. Kollégájához, G. Fodor Gáborhoz hasonlóan így fogalmazott: „Tudományos és szakmai értelemben nagyon nívós elemzéseket állítunk majd elő, illetőleg megpróbáljuk a szakmai termékeket a közvélemény számára is fogyaszthatóvá tenni, hogy ezáltal befolyásolhatóvá tegyük a közéleti vitákat.” Jó ötlet. Kezdhetnék például Kövér László házelnök tegnapi kijelentésének Magyarországra való aktualizálásával, aki szerint Európa krízisponton van, a migrációs válság másodlagos a mély szellemi, erkölcsi és ebből fakadó politikai válsághoz képest. Esetleg a híradókhoz hasonlóan – amelyek a vándorlók hatalmas számát vonuló közösségeiken keresztül tökéletesen „fogyaszthatóvá tették” a közvélemény számára – ábrákkal, képekkel azt is érzékeltethetnék, hogy bár az sem kevés, de a magyar kivándorlók száma egyelőre többszöröse az előbbieknek. Ez szükséges lehet az okokat megszüntető kormányzati cselekvéshez. Tenni tehát van mit, bőven.