Amellett, hogy a briliáns ötletből az airbnb és sok más versenytársa szépen gazdagodik, számos kérdést is felvet ez a fajta üzleti modell. Sokan eleve idegenkednek attól, hogy az interneten keresztül adják oda idegeneknek a legféltettebb vagyontárgyukat. Az a kritika is elhangzik, hogy amivel nem rendelkezik a szolgáltató, azért nem is tud igazán felelősséget vállalni. Valóban, a lakások, az autók nem az övéi, hanem a regisztráló lakás- vagy autótulajdonosé. Továbbá azt az alapelvet, hogy a közösségi gazdaság (jó esetben) a fenntarthatóságra, az igények kölcsönös kielégítésére épít, több vállalkozás lesöpri az asztalról, és eleve profitközpontú üzleti modellt alkalmaz.
A közösségi gazdaság szektorában felépített cégek árelőnye az adóelkerülésből és a helyi szabályzatok, törvények fölé helyezkedésből származik. Mert megtehetik, egyelőre. A jogi szabályozási terület minden országban csak lassan tudja lekövetni a magát gyorsan felépítő és nagy tőkét mozgató vállalkozások működését. Mifelénk jelenleg legfeljebb csak az ocsúdás pillanatában van a jogalkotó.
Az online szállásfoglalás nem az egyedüli műfaj a közösségi gazdaság világában. Jobbnál jobb ötletek születnek meg, és kezdenek egymással versenyezni a virtuális térben. És ide nemcsak a sok botrány kísérte alternatív taxisszolgáltatást, az Ubert kell sorolni. A Spinlister segítségével az évente általában az egyszer elővett szörfdeszkát, sífelszerelést vagy a ritkán használt biciklinket tudjuk kölcsönadni – némi pénzért cserébe. Ugyanilyen megfontolásból „adják el” az amerikaiak a házuk előtt található parkolóhelyüket annak, aki épp a közelbe jár dolgozni.
