November elején jelent meg annak a közvélemény-kutatásnak az eredménye, amely azt vizsgálta, hogyan viszonyul a magyar lakosság a homeopátiához. A kép megdöbbentő: a megkérdezettek 44 százaléka hasznosnak találta a módszert, úgy vélte, vele sok betegség eredményesen gyógyítható. A homeopátiát mindössze 41 százalék tartotta hatástalan sarlatánságnak, a válaszadók 15 százaléka pedig tanácstalan volt. Jelzésértékű, hogy a családi patikát nagyobb valószínűséggel kezelő nők jobban hittek ebben a módszerben: esetükben 51 százalék bízik a homeopátiában, míg a férfiaknál ez az arány csak 37 százalékos. Érdekes, de életkor szerint nincs látványos különbség a módszerben hívők és az azt elvetők között, de az iskolázottság mentén már van: az iskolázottabbak támogatóbbak. A homeopátiában hívők magas aránya nem hungarikum, ez az országok többségében így van. A hollandok például még nálunk is jobban hisznek ebben a módszerben.
Ugyan a tudomány semmilyen bizonyítékot nem talált a homeopátia működésére, az általa gyakorolt placebohatást a hívők megpróbálják megmagyarázni. Teóriájuk szerint a betegségeket olyan anyagok segítségével lehet gyógyítani, amelyek hasonló tüneteket okoznak, mint maga a betegség. E hatóanyagokat ezután végletesen felhígítják, kimondhatatlanul kicsire csökkentve a kiindulási koncentrációt. Az oldatok sűrűségét addig csökkentik, míg a végén már nem is marad bennük hatóanyag. A homeopaták ezt az ellentmondást azzal oldják föl, hogy a víz valamilyen módon „megjegyzi” a hatóanyagot, és az újabb és újabb hígítási lépések alkalmával a hatás egyre nő. Ugyanakkor a homeopátia háttereként hangoztatott mechanizmusra nincs bizonyíték, a víz memóriája értelmezhetetlen fogalom. Nem véletlen, hogy a homeopátiás szerek hatékonyságát klinikai vizsgálatokkal még soha nem sikerült igazolni. Esetükben egyedül a placebohatás mutatható ki: ez egyes betegségeknél akár 30-40 százalékban is eredményezhet javulást. Ez igaz az állatgyógyászati készítményekre is, amelyeknél szintén lehet ilyen hatás, hiszen a kutyákra és a macskákra is pozitív hatással lehet pusztán a törődés.
Gyakori érv a homeopátia mellett, hogy a betegségeket nemcsak hagyományos gyógyszerekkel lehet gyógyítani, hanem gyógynövényekkel, illóolajokat is – és ha ez így van, akkor működhet a homeopátia is. Ez az érvelés azért sántít, mert a gyógynövényekben van olyan kimutatható hatóanyag, amely a hatásért felelős.
– A fitoterápiánál a dózis meghatározása mindig kulcskérdés, hiszen a gyógynövények kivonatai csak akkor lehetnek hatékonyak, ha megfelelő mennyiségben tartalmaznak hatóanyagot. Farmakológiai hatás ugyanis csak akkor várható, ha a hatóanyagok megfelelő számban tudnak kapcsolódni a szervezet receptoraihoz és fehérjéihez – mondja Csupor Dezső farmakognóziai szakgyógyszerész, a Szegedi Tudományegyetem docense. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztályának elnöke hozzáteszi, hogy a homeopátiás készítményeknél annyira kevés hatóanyag kerül a szervezetbe, hogy ez a kölcsönhatás kizárt, fitoterápiás hatás nem várható.
A fitoterápia a homeopátiától abban is különbözik, hogy hatásosságát népgyógyászati tapasztalatok, állatkísérletek és klinikai vizsgálatok is alátámasztják. Ilyen vizsgálatok és megfigyelések a homeopátiánál nincsenek, ott elméleti alapon találják ki, hogy valami mit gyógyíthat. Ez a hatás ráadásul általában ellentétes azzal, mint amit a növény normál dózisban használva kifejthet. Például a hagymától az ember könnyezik, ezért a homeopátiában a hagymát szemproblémákra is ajánlják, egyebek mellett a könnyezés csökkentésére.
Nincs olyan tudományos testület, amely elismerné a homeopátia hatásosságát, idén szeptemberben már az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete is állást foglalt arról: a homeopátia elméleti alapjai valószínűtlenek, nem egyeztethetők össze a természeti törvényekkel. Kimondták, nincs semmilyen betegség, amelyet a placebón felül bizonyítottan gyógyítana a homeopátia. Az országok akadémiái külön-külön már korábban is állást foglaltak, a Magyar Tudományos Akadémia például két éve jelezte: ideje lenne, ha a hazai gyógyszerhatóság végre szigorúbban kezelné az ilyen készítményeket, „gyógyszerként” pedig csak azokat engedné forgalmazni, amelyeknek hatásosságát – hasonlóan a hagyományos gyógyszerekhez – klinikai tesztekkel igazolják. Erre azonban a hazai hatóságnak nincs lehetősége, a kérdés ugyanis uniós szinten dőlhet csak el. A homeopátiás szerek európai piacon történő engedélyezését egy 2001-es direktíva szabja meg, az pedig minden tagállamra nézve kötelező érvényű. A homeopátiás készítményeket eszerint egyszerűsítve kell törzskönyvezni.
Az Európai Bizottság irányelvei egyelőre megengedik, hogy az európai gyógyszerkönyvben homeopátiás szerként a terápiás hatékonyság bizonyítása nélkül is regisztrálhassanak készítményeket, ebben a kategóriában a termékek összetételét sem kell pontosan megadni. Ebben változás csak akkor várható, ha uniós szinten megkövetelik, hogy ezek a szerek a gyógyszerekkel azonos elbírálás alá eshessenek, hatékonyságukat pedig igazolni kelljen. Ez jelenleg nem elvárás, pedig egyre több tudományos testület jelzi fontosságát. Tehetetlen az Európai Gyógyszerügynökség is, hiszen az is csak jogalkalmazó, nem pedig jogalkotó.
Amerikában a helyzet kicsit más, ott a homeopátiás készítmények eleve nem számítanak gyógyszernek, törzskönyveztetni sem kell őket. Viszont két évvel ezelőtt az amerikai gyógyszerhatóság még így is szükségét látta annak, hogy felhívja a figyelmet arra: problémás az a gyakorlat, mely szerint bárki engedélyeztetés és tesztelés nélkül piacra dobhat homeopátiás szert. Az amerikai gyógyszerhatóság az ilyen készítmények bevizsgáltatását azért tartotta fontosnak, mert velük a betegeket félre is lehet vezetni. Könnyen előállhat ugyanis olyan helyzet, amelynél amúgy gyógyítható betegségeket próbálnak homeopátiás szerekkel kezelni. Például hogy valaki tüdőgyulladást kísérel meg ily módon gyógyítani. Ilyenkor a hatástalanság különösen veszélyes.
Vannak olyan homeopátiásnak mondott gyógyszerek, amelyekben van hatóanyag. Viszont elvi közelítésben ezek nem is homeopátiás szerek, hiszen a módszer lényege éppen az, hogy szereiben ne legyen hatóanyag. Magyarán a hatóanyagot tartalmazó készítmények miatt Samuel Hahnemann, a homeopátia rendszerének kidolgozója forog a sírjában.
– Nem nevezhető homeopátiásnak az a szer, amelyben mérhető mennyiségű hatóanyag van, ezeket csak egy jogi kiskapu miatt lehet homeopátiásnak nevezni, hatásosságukat pedig lehet igazolni is. Viszont ez esetben nem a homeopátiának van hatása, hanem a konkrét hatóanyagnak – emeli ki Csupor Dezső. A szakgyógyszerész hozzáteszi, hogy az ilyen készítmények homeopátiásként történő forgalmazás amiatt is veszélyes, mert azt a látszatot kelti, hogy magának a módszernek van hatása. Pedig erről szó sincs. Van például olyan homeopátiásnak nevezett fogyasztószer, amely hígítatlan növényi anyagokat tartalmaz, ennek hatását igazolták is – a benne lévő hatóanyagok miatt. Van olyan homeopátiásnak titulált készítmény is, amely premenstruációs szindrómában bizonyított hatékonyságú, ám a hatásért ez esetben is a mérhető mennyiségben kimutatható növényi hatóanyagok felelnek. A homeopátia hívószó ez esetben puszta marketing. A kifejezés reklámerejét jól mutatja, hogy olyan készítmény is van, amely nagyjából ugyanazzal a dózissal normális gyógyszerként és homeopátiásként is forgalomban van.
Gyakran előkerül, hogy a homeopátiát a nagy gyógyszergyárak akarják háttérbe szorítani, hogy minél több gyógyszert eladhassanak. Az efféle összeesküvés-elméletek azért visszásak, mert míg a hagyományos gyógyszeriparban vagyonokat költenek kutatásokra, klinikai vizsgálatokra, ráfordításaikat pedig értelemszerűen beépítik bizonyítottan hatásos gyógyszereik árába, addig a homeopátiás gyógyszereket gyártó cégek – amelyek szintén gyógyszergyárak – ilyesmivel nem bajlódnak, termékeiken viszont jól keresnek.
Arra, hogy a homeopátia mekkora biznisz, az ECHAMP (European Coalition on Homeopathic and Anthroposophic Medicinal Products) tanulmánya is rámutat. A homeopátiás és antropozófus gyógyszerekkel foglalkozó európai szövetség kimutatásából kiderül, hogy az ilyen szerek forgalma az unióban már 2010-ben is több mint egymilliárd eurós volt. Ennek 80 százalékát három tagállam adta: a franciák éves szinten 320 millió eurót, a németek 300 millió eurót, az olaszok pedig 170 millió eurót költöttek ilyen készítményekre. A franciák és a németek nemcsak a nagy népességszám miatt szánnak rengeteg pénzt ezen gyógyszerekre, hanem azért is, mert náluk a homeopátiának nagy hagyománya van. Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában, Lengyelországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban évi 20-50 millió eurót áldoztak ilyen gyógyszerekre. A homeopátiás készítményeket főképp igen tőkeerős német, osztrák, francia cégek gyártják.
Az ECHAMP tanulmányából az is kiderül, hogy az unión belül az ilyen készítmények részesedése már 2010-ben 0,73 százalékos volt, 2012-ben pedig már valamivel több mint 1 százalékot tett ki. Hivatalos uniós statisztika ugyan nincs, de piaci forrásaink értéküket tekintve ma már 1-2 százalékosra teszik ezeknek a teljesen hatástalan szereknek a gyógyszerpiacon belüli forgalmát. Dobozszámban nézve az arány 2-5 százalékos is lehet, lévén ezek a készítmények jellemzőbben olcsóbbak, mint a hagyományos gyógyszerek.
Megdöbbentő, de nem, van ugyanis egy olyan jogszabály, amely szerint a gyógyszerész vásárlóját köteles kiszolgálni az orvos javaslatának vagy a beteg kérésének megfelelően. Ha az adott készítmény nincs raktáron vagy készleten, beszerezni is köteles azt. Akkor is meg kell ezt tennie, ha nem ért egyet a homeopátia alkalmazásával. Ha ugyanis erre hivatkozva tagadja meg a kiszolgálást, akkor azzal jogszabályt sért. Ez nem a gyógyszerészi kamarán múlik, hanem az ide vonatkozó jogszabály egyik abszurd paragrafusán.
A homeopata orvosok nem olyan képzéséken szerzik oklevelüket, mint amilyenen a szakorvosok, és nincs olyan egyetem sem, amely ilyen jellegű licencvizsgát adna ki. Szó sincs tehát arról, hogy a homeopata orvos szakorvos lenne. Az általános orvosi diploma ez esetben persze elvárás, anélkül senki nem mondhatja magát homeopata orvosnak. A titulus viseléséhez viszont elegendő egy tanfolyam elvégzése. Korábban a Semmelweis Egyetemhez már nem tartozó Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Orvostovábbképző Karán is lehetett homeopátiás vizsgát tenni, de csak mindösszesen egy évig. Ez a kar ugyanis csak 2000 és 2001 között tartozott az intézményhez.
Miután egyre több tudományos testület foglal állást a homeopátia hatástalanságáról, az orvosi egyetemeknek az is kezd kellemetlen lenni, ha bármilyen szinten közük van ehhez a módszerhez. A Semmelweis Egyetem például már szabadon választott tárgyként sem enged ilyen képzéseket. Korábban azért lehetett ilyen tárgyat ily módon hallgatni – Bevezetés a homeopátiába címmel –, mert a hallgatói igények miatt felkértek erre egy külsős oktatót. A mindössze 12 elméleti órából álló kurzus jelen szemeszterben már nem volt fölvehető, az egyetem a jövőben sem tervezi azt, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Ez nem meglepő, hiszen mint írtuk, az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete már egyértelműen állást foglalt arról: nincs olyan betegség, amelyet bizonyítottan, a placebón felül gyógyítana a homeopátia.
