Az elhamarkodott fontoskodás hamar okafogyottá lett, a magyarországi Népszava hétfőn például címlapon hozza a sztorit (a nyomtatott Magyar Nemzet is amúgy), de a nekünk fontos mondat a szociáldemokrata sajtótermék harmadik oldalára szorult: „a kormánypárti sajtó nyíltan uszította a szélsőségeket”. Aztán a hetesen a vezérben Andrassew Iván fogalmaz igen megfontoltan és higgadtan az ügy kapcsán: nyomorúságos, legbestiálisabb, kínvergődés, őssunyi (ez Orbán Viktor jelzője), heccsajtó, mélységesen romlott, szánalmas szolgák. Na de ez legalább még mindig csak egy vélemény, amiről el lehet dönteni, egyetértünk vele vagy sem.
Ám Horváth Csaba is megszólalt az ügyben, de inkább mondott volna annyit a téma kapcsán, mint a legutóbbi kampányvideójában. Mert amit ír a közleményében, az nem igaz.
Igen, a véleménye miatt távozott, ami legfinomabban fogalmazva is kemény. Ezért ha Kertész Bajnai, Gyurcsány vagy Medgyessy miniszterelnöksége alatt tör ilyen írásokkal Czeizel Endre babérjaira, akkor is nekiestek volna, nagy valószínűséggel ugyanazok, akik ezt most elmondása szerint megtették vele. Szélsőséges állításra szélsőséges reakció. Úgyhogy erre nekem is csak az a mondás jut eszembe: aki lónak állt, az húzzon. A magyar szocialistáknak pedig: olyan Magyarországon élnek ma is, ahol lehet a hatalommal szemben véleményt alkotni.
A saját szemével is meggyőződhetett erről az, aki elment tavaly októberben a Dob utcába, az MSZP hetedik kerületi rezidenciájára, ahol Kertész Ákos szidta a kormányt, mint a bokrot, mégis, mivel fenyegetve érezte magát, és a rendezők is látták, hogy elszabadulhatnak az indulatok, rendőri biztosítást kértek. És meg is kapták. Persze ő már akkor is úgy érezte, hogy csak „megengedik neki, hogy pofázzon”, de ez megint csak szubjektív, amivel nem tudok mit kezdeni, csak sóhajtok egy nagyot széttárt karokkal. Mindenesetre az ott és akkor kiderült, hogy semmi baj nincs a szocik által óhajtott jogállami garanciákkal.
