Bizonyára mindenki számára létezik tökéletes hangszín, az emberi orgánum egy olyan tónusa, amelyre pillanatok alatt képes elaludni. Én egy egyetemi előadáson találtam meg a saját altatómat, a professzor személyében, teliholdas éjszakákon sokáig visszasírtam lassan kibomló definícióit, amelyeknek a végére a mai napig nem emlékszem. Szerencsére azonban ráleltem az új hangra, amely, és ebben biztos vagyok, nemcsak nekem, de tévénézők tízezreinek segíthet megoldani alvási zavarait. Az egyetlen bökkenő az időzítés. Amint ugyanis Kárász Róbert felkonferálja az ATV Start reggeli műsorának témáit, az ember elfeledkezik a napi rutinról, és mély álomba zuhan. A Start így a tökéletes paradoxon, amelynek egyetlen hibája, hogy Kárászon kívül három másik műsorvezető is felbukkan a képernyőn.
A TV2-től elküldött Bombera Krisztina simára csiszolt profizmusán nehezen találhatunk fogást, ami igény szerint bók és kritika is lehet, maradjunk most a kettő között félúton. Krug Emília megjátszott könnyedsége, amellyel a legegyszerűbb témákat is képes alaposan megbonyolítani, már sokkal izgalmasabb, de közel sem olyan szórakoztató, mint (a szintén kirúgott TV2-s) Vujity Tvrtko alakítása. A kereskedelmi tévézés baseballsapkás veteránja mindenből képes szenzációt csinálni, mondatai a bombasztikus hollywoodi akciófilmek forgatókönyveit idézi. Patikamérlegen adagolja az összetevőket, lassan építi fel a sztorit a tetőpontig, ahol jön a csavar és a katarzis. Mindegy, hogy egy árva kiskutyáról, a Jobbik ifjúságpolitikájáról vagy az ellopott nyugdíjvagyonról esik szó, Tvrtko megbízhatóan hozza a komoly újságírásnak álcázott bulvárt. Az aktuális közéleti eseményekre koncentráló, minimalista dizájnnal dolgozó műsor legjobbja mégis az – ki más? – egykori TV2-s Kárász Róbert. Ahogy a papírjára pillant, majd fel az interjúalanyra, érezzük, hogy itt nagy dolgok jönnek. És akkor megszólal a hang: „Múltkor beszélgettünk Emíliával valamiről, amiről eszembe jutott valami más, de már nem tudom, mi”. És már alszunk is. (F. B.)
(3/10)
Látom magam előtt az értekezletet és a táblát, amelyre filctollal, jó vastag betűkkel írta fel a szerkesztő: „Olyan műsort kell csinálni, hogy a néző azt érezze, ott ülünk az asztalánál, és érezze magát annyira bevonva, hogy tőlünk kérje a kenyereskosarat, meg a cukrot a teához, vagy a kiskanalát a kávéhoz”. Az RTL Klubnál úgy gondolhatták, hogy mindeközben persze tájékozódjon is az a szegény, távirányítót is alig találó néző. Úgyhogy a tányércsörömpöléssel kísért oldott, laza és persze fiatalos hangvételű beszélgetés mellé kapjon némi információt is. Ennélfogva a Reggeli stúdiója – meglepetés! – olyan, mint egy konyha. Ülnek a vendégek, akik miután megkapják a kérdést a műsorvezetők egyikétől, közben a másikuk reggelit szed nekik egy tányérba. Vakmerő húzás ez, mert ebből két dolog következhet. Vagy átveszik a meghívottak az oldott hangulatot, felszabadult csevejbe kezdenek az oldottságra a szóhasználatukban is kínosan ügyelő kérdezővel, és akkor tanúi – pardon, érzetében résztvevői – leszünk egy jó kis reggeli dumcsinak, amivel máris jól indul a nap. Vagy zavart nevetgélésbe, vihorászásba fordul a kvaterka, a néző szeme pedig nem is pattan ki ettől nagyra, de a távirányítón biztos megtalálja majd a csatornaváltó gombot. Sajnos az utóbbi eshetőséget segíti elő, hogy túl sok minden történik a képernyőn. Például Lukács Miki műsorvezető egy borzalmas szóviccel konferálja Lolát („A közelgő esküvőjéről árult el részleteket a gyönyörű énekesnő” címmel található meg a beszélgetés), és miközben a háttérben szól Kid Rock dala, az asztalon mindenféle péksütemények és falatkák sorakoznak, Lola, a „gyönyörű énekesnő” elmeséli, hogy miként röhögte magát hülyére a párjával a nyaralásán. Micsoda? Hogy ezt nem lehet fokozni?
Akkor képzeljük el, hogy Lola süteményt vételez a tepsiből, miközben egy blogger és egy szépségkirálynő érkezik, hogy kifejtsék gondolataikat a szoptatás világnapja alkalmából. Peller Anna pedig a szoptatás kapcsán felteszi a kérdést: „Szánt szándékkal fejezted be most (mármint a szoptatást – a szerk.), vagy elapadt a tejcsi?” Na, hol is van az a távirányító? (T. Á.)
(4/10)
Az elmúlt húsz évben minden a lehető legjobb volt. Most is jó minden, csak a 19-es busz közlekedik ritkán. A jövő még jobb lesz, föltéve, ha a 19-es busz járatait sűrítik (Megjegyzés: sűrítik) – Örkény István egypercese a szocializmus elé tartott görbe tükröt. Ő sem gondolta volna, hogy 2017-ben is igazak lesznek a szavai. Pedig a köztévé egyes csatornájának műsorából ez derül ki. Az emberek rajonganak a sportért, támogatják a határon túli magyarokat, a devizahiteleseket megmentették, szuper volt a vizes vb, nőttek a bérek, biztonságban vagyunk a migránsoktól, csak az ellenzék disznólkodik. Hétfő óta bámulom az M1 reggeli műsorát, de egyszer sem fordult elő, hogy Magyarországon valami gond lett volna, véletlenszerű megbetegedéseket és tűzeseteket kivéve. Persze egyelőre sajtószabadság van, bárki készíthet ilyen híradást. Csakhogy itt közpénzről van szó.
Mégis, a fél fülemet mertem volna tenni arra, hogy az, hogy a médiatanács engedélyezte Andy Vajna filmügyi kormánybiztosnak az egyik legismertebb bulvárlap és két megyei lap megvásárlását, nem fog szerepelni a hírekben. És nyertem volna. A külpolitikai tartalmak üdítően normálisak: kedden a washingtoni és moszkvai tudósító és egy politikai elemző járta körbe, mik történtek az orosz–amerikai konfliktusban. Másnap a belgrádi tudósítót kapcsolták Koszovó ügyében. A reggeli hírműsorban a „belpolitikai téma” jobbára egy dolgot jelenthetett: hogy Vona Gábor mit mondott a tusványosi tiltakozó földre rángatása apropóján a nyugdíjasokról. Elvárásunk lehetne, hogy megszólalnak az érintettek. Helyette megkapjuk Hidvéghi Balázst, a Fidesz kommunikációs igazgatóját. A véleményének van létjogosultsága a köztévén, csak kár, hogy azt, akiről a keresztvizet szedegetik, elfelejtették meghívni. „És ön szerint bocsánatot kér Vona? – kérdezi a műsorvezető Hidvéghitől. – Bár erről őt kéne megkérdezni”. És tényleg. Igaz, pénteken aztán behívták Dúró Dórát, bár más ügyben. Vita nemigen szerepel a magyar köztévén. De hát Magyarországon minden rendben, akkor meg minek is vitatkoznánk? (R. K. K.)
(3/10)
A hanyatláselmélet hívei újabban a TV2 reggeli műsorát nézve győződhetnek meg igazukról. Lejtőre kerülésünket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Mokkában (és a honi bulvármédiában) ma Benkő Dániel lantművész és kedvese, Bazsarózsa látja el azt a funkciót, mint jó másfél évtizede Faludy György és Fanny. Csak hát míg Faludyt a Villon-átköltések és a Pokolbéli víg napjaim tette ismertté, addig a hetvenes Benkőt az, hogy feleséget keres. Legutóbb a július 31-ei, utóbb nagy vihart kavart adásban találkozhattunk velük. Az sajnos a beszélgetés végére sem derült ki, miért hívták be őket: hacsak nem azért, hogy Benkő hússzor elmondja, ha hátrazuhan a medencébe, megfullad. Ezen túlmenően a múzsa alkata volt a téma: míg a lantművész sulykolta, hogy a vékony lánynak fogynia kell, Istenes László műsorvezető rémüldözött. – Bazsarózsa pedig rettentő kövér – kedveskedett Benkő. – Ne kezdd el, múltkor is ezt mondtad, és a nézők felháborodtak, hát normális vagy? – így Istenes. Ebből csak annyi biztos, hogy megint lesz legközelebb. Máskor kormánypárti politikusok ülnek a medence szélére – ilyenkor a „Te normális vagy?” azért nem egy visszatérő kérdés.
Hidvéghi Balázs kommunikációs igazgatót például Vona Gábor és Botka László felháborító húzásairól kérdezte Istenes. – A harmadik téma igen kellemes önök számára, az MSZP belviszályáról lesz szó – hízelgett a műsorvezető. A kormánypárti politikusi PR mellett a Mokka maradt, ami mindig is volt. Így amikor nem Fürjes Balázsnak vagy Rétvári Bencének udvarolnak, jellemzően valami szexi történik a képernyőn. Vízi hengerben egyensúlyoz Vivi – olvastuk a képernyőn, miközben Mádai Vivien alakját elemzi a szakértő vendég. A naptejes konteókat ugyan hanyagolták, de volt azért egy összeállítás a flip-flop papucsok („vagy ahogy Laci hívja, tangapapucs”) káros hatásairól. Talán a szandálbizniszben is megvetné a lábát Vajna, ki tudja. (L. D.)
(1/10)
