Politikus helyett papírmasé: nem beszélnek, nincs gondolatuk, nincs egyéniségük

Péterfi Judittal egyebek mellett arról beszélgetünk, miért ódzkodnak a kormánypártok a kötetlen műsoroktól.

– Pénteken indul a Hír TV-n a Privátszféra, ami az ATV képernyőjén futó Magánszféra újjáélesztése. Ki lesz az első vendég?
– Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnöke. Azért esett rá a választásunk, mert ő váltotta ki a legnagyobb visszhangot mindkét oldalon. Szerintem jelenleg ő az egyik leginkább megosztó figura. Kíváncsi voltam arra is, hogy egy ilyen fiatal srác, aki ilyen erős politikai ambíciókkal rendelkezik (Fekete-Győr 28 éves – a szerk.), milyen körülmények között él, hogyan és mire készül. Egyáltalán mennyire önazonos az, amit mond. Olyan dolgok derültek ki, amiket nem is gondoltam volna. Például egy olyan családi lakásban lakik, amit még a családja vásárolt. A szülei elváltak, édesanyja külföldön él, bár látogatásunkkor épp itthon volt, a fiánál vendégeskedett. Szó sincs tehát arról, hogy Fekete-Győr luxuskörülmények között élne. Elmondta nekünk, hogy azt a pár millió forintot, amit akkor keresett, amikor külföldön dolgozott, feléli. Keresete nincs, kizárólag a Momentummal foglalkozik, a megtakarításaiból él. Ennek megfelelően asszisztense sincs. El sem hittem, hogy valaki egyedül képes ennyiféle dolgot végigvinni.

– Mennyire jellemző, hogy egy politikus ennyire beengedje a kamerákat a kulisszák mögé? És egyáltalán: miért fontos az?
– Szükség van arra, hogy a nézők lássák, ki milyen környezetben él, mivel veszi körbe magát. Aki éles vonalat húz, és nem enged semmiféle betekintést a privát szférájába, az megfosztja a nézőket attól, hogy lássák a valódi embert a politikus mögött. Velük szemben azok, akik beengednek az otthonukba, nyíltan vállalják az életvitelüket, engedik láttatni, ami ennek a műsornak az üzenete. Azt gondolom, a politikusi lét ma túlmisztifikált. Pedig döbbenetesen valóságos és magyar, amit látok a nappalikban. Azon például én is megdöbbentem, hogy Juhász Péter albérletben lakik, Szél Bernadett pedig – aki most miniszterelnök-jelölt –, egy cuki, takaros kis kertes házban él. Messze a luxustól, a nagyvilági élettől. Persze tudjunk, miért alakult ki ez az előítéletesség. De szeretném láttatni, mi a valóság, és hogy miért ne legyünk előítéletesek. Ebben a műsorban mindenki megmutathatja, ki is ő valójában.

– Eddig a Magánszféra ismétlései mentek a Hír TV-n, az új széria szeptember 29-én, azaz most pénteken indul. Fekete-Győrt kik követik a sorban?
– Mindenhonnan csemegézünk, az MSZP-ből például biztosan látható lesz Horváth Csaba. De mondhatnám Steinmetz Ádám olimpiai bajnokot, akinek személye azért érdekes, mert a Jobbikhoz csatlakozott. Kíváncsi voltam arra, miért döntött úgy, hogy éppen ehhez a párthoz adja a nevét, melyek azok az értékek, amelyeket ő maga képvisel. És bővítjük a szereplők listáját, hiszen idén már politikához közel álló véleményformálók, közéleti emberek, elemzők is helyet kapnak majd a Privátszférában. Azt mindenképpen fontosnak tartom, hogy a pártok keveredjenek, a régi nagy politikusok pedig vegyüljenek a fiatalokkal.

– Kormánypárti politikusok nevét nem mondta...
– Igen, nem véletlenül. Köztudott, hogy hozzánk nem engedik be a kormánypárti politikusokat. Mi azért megpróbáltuk a lehetetlent: a Fidesz sajtóirodájának olyan levelet küldtünk, amiben fölajánlottuk, hogy addig megyünk el, ameddig ők szeretnék, csak üljenek le velem beszélni. A válasz egyértelműen az volt, hogy kormánypárti politikusok nem szeretnének ilyesmiben részt venni. Az igazság pedig az, hogy máshol sem látom őket. Ilyen jellegű produkciókban egyszerűen nem szerepelnek. Ez tehát nem csak a Hír TV elleni bojkott része, hanem általános jelenség. Emiatt kerültek a főcímünkbe papírmasé figurák. Az volt ezzel a célunk, hogy jelezzük az embereknek: ha a fideszes politikusok nem akarnak szerepelni a műsorban, papírmasé formájában akkor is benne lesznek. Nem beszélnek, nem reagálnak, nincs gondolatuk, nincs egyéniségük. Csak vannak. Azt hiszem, ez mindent elmond.

– Esélyt sem lát arra, hogy ez változzon a választásokig?
– Kizártnak tartom ezt. Ha csak valami csoda nem történik. Azt gondolom, hogy a kormánypártok politikusai nem dönthetnek önállóan. Szabályok vannak, csakis ebben létezhetnek. Még azok a fideszes politikusok is tartják ehhez magukat, akik ma már nincsenek a parlamentben, hanem mondjuk önkormányzati képviselőként dolgoznak. Ezzel szemben más pártoknál még arra sem volt példa, hogy átvágatták vagy letiltották volna a róluk készült filmet. Mindig megtaláltuk a határokat.

– Az mitől függ, hogy más pártok politikusai meddig engedik el a stábot?
– A férfi politikusok például nagyon helyesek. Vannak köztük olyanok, akiknek ismert karakterét látva fel sem merülne, hogy otthon nem ők hordják a nadrágot. A feleségeik kemény nők. De nem véletlen a mondás, miszerint minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő. Amikor ebbe a viszonyulásba betekintést nyerünk, megváltozik a politikusokhoz való hozzáállásunk is. Belelátunk ugyanis olyan dolgokba, amelyekbe a nézők sem feltétlenül. Például hogy milyen egy házastársi kapcsolat olyan embereknél, akik a képernyőn karakán vezéregyéniségnek látszanak. Sokan meg sem próbálják eltitkolni, ha esetleg otthon nem ők a hangadók, a kesztyűt csak akkor veszik fel, amikor politikai színtérre lépnek. Otthon ezek az emberek nagyon meg tudnak nyílni, tudnak hibázni, esendők lenni, pont úgy, mint mi. Bizonyos szituációkban kifejezetten esetlenek is. De jó, hogy ezt nem titkolják, ez a kulcsa annak, hogy megismerőjük őket.

– Az első széria Vona Gáborra indult, elég durva kritikát kapott...
– Igen, vele nyitottunk, őt követték más ellenzéki politikusok. Személye azért volt fontos, mert induláskor olyan embert akartunk bemutatni, akire tudtuk, hogy felkapják a fejüket a nézők. Olyan dolgokat akartunk belőle kiszedni, amiket még soha senki nem tudott. Utána rettenetes kritikát kaptam a balliberális sajtótól. Megkérdezték, hogy egyáltalán miért beszélgetek jobbikos politikussal, miért mutatok be egy ilyen embert? A válaszom roppant egyszerű volt. Szerintem senkit nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Főleg úgy nem, hogy Magyarország második legnagyobb pártjának vezetőjéről, egy miniszterelnök-jelöltről van szó. Nem mellesleg Vona Gábor mindenhol, minden hírháttérműsorban szerepel.

– A közéletet hogyan tudják bevinni a műsorba?
– Olyan szituációkat keresünk, ahol ezt megtehetjük. Például ha az utcán sétálunk, akkor beszélhetünk arról, hogy szerintük milyen a közbiztonság, mekkora a korrupció, mi az egyén felelőssége abban, hogy ott tartunk, ahol. Lazább köntösben a legkeményebb politikai kérdések is előkerülhetnek. Fekete-Győr Andrással forgattunk például a Momentum gellérthegyi fáklyás felvonulásán, ahol szóba kerülhetett az is, miként viszonyulunk Európához. Ilyen helyszíneken mindenképpen megjelennek az aktuálpolitikai kérdések. De felvetődött a melegkérdés is, hiszen András a Pride-on is vonult. Én borzasztóan kíváncsi lennék Németh Szilárdra, vagy éppen Rogán Antalra. Őszintén érdekel az ideológiájuk, az eszmeiségük, az életük értékei. Érdekelne, milyen emberek, hogy amit egy sajtótájékoztatón mondanak, azt tényleg úgy gondolják-e. Vagy kiderülne, hogy minden csak kampányfogás, PR-eszköz? Ez egy pár perces hírblokkból nem derül ki, egy személyesebb műsor viszont rávilágíthat. Ez is azt mutatja, hogy nem véletlenül ódzkodnak tőle. De alig várom, hogy megcsörrenjen a telefonom.