A világsajtó kedvenc témái közé tartoznak a moszkvai tüntetések. Ha Alekszej Navalnij kivisz háromezer embert az utcára, már tele van vele a nemzetközi média. Ezen a hétvégén 60 ezren vonultak az orosz főváros központjában. Jekatyerinburgban 8 ezren, Krasznodarban 15 ezren, Groznijban pedig 170 ezren demonstráltak.
A hatalom mozgatott meg ennyi embert. Az „Oroszország a szívemben él” jelszóval zajló hazafias tüntetéseket a téli olimpiáról eltiltottak és az ott semleges zászló alatt mégiscsak induló orosz sportolók támogatására szervezte a társadalmi tanács.
Az orosz sportolók eltiltásáról, a doppingbotrányról naponta tudósít a világsajtó, ezek a patrióta tüntetések azonban nem érték el az ingerküszöbét. Úgy látszik, ez nem illik bele a képbe. Még akkor sem, ha ismét lehetett volna írni arról, hogy miként működik a Kreml propagandagépezete, hogyan hajtják ki a fagyban az utcára az állami alkalmazottakat. Be lehetett volna mutatni a tüntetéstől nem messze sorakozó buszokat. Egyszóval teret adni a többségnek is. Ennyi ember ilyen ítéletidőben legalább egy kishírt megért volna.
De nem. Egy biztos. A patrióta kiállásról szóló beszámolót nem az a hír szorította ki, hogy a Nemzetközi Sportdöntőbíróság megreformálására szólított fel Nemzetközi Olimpiai Bizottság azután, hogy az a napokban 28, az olimpiától örökre kitiltott orosz sportoló büntetését törölte. Ennek értelmében visszaállítják a Szocsiban elért eredményeiket is, ami azt jelenti, hogy vissza kell adni a tőlük elvett érmeket. A rehabilitáltak közül ezután 13-an csatlakoznának a meghívott 169 orosz sportolóhoz, s indulnának Phjongcshangban is.
Kínos. Mármint a NOB-nak. De egyre kínosabb helyzetbe kerül a világ fősodor médiája is, amely természetesen a lausanne-i bíróság döntését nem a vezető hírek között hozta. Ennél jobban alighanem már csak az zavarná össze az objektív sajtót, ha Navalnij szervezne szimpátiatüntetést az orosz sportolók mellett.
