Az azonos méretűre vágott, oszlop alakú cseppkövek százaiból kialakított ovális építményeket véletlenül fedezték fel 1990-ben. A 176 500 évesre becsült két lelet több tízezer évig pihent érintetlenül a délnyugat-franciaországi Bruniquel egyik barlangjában, amelynek bejáratát egy sziklaomlás temette be annak idején.
Korábbi kutatások ugyan azt sugallták, hogy a negyven centiméter magas építmények a modern ember Európába érkezése előttről származnak, az az elmélet, hogy a neandervölgyiek alkották őket, nem egyezett azzal a régóta létező feltételezéssel, hogy ezek a korai emberek képtelenek voltak a föld alatti munkához szükséges összetett viselkedésre.
Kifinomult kormeghatározási technológiák révén a Bordeaux-i Egyetem régészeként dolgozó Jacques Jaubert vezette kutatócsoport megállapította, hogy a cseppköveket nagyjából 176 500 évvel ezelőtt törhették le, ami azt jelenti, hogy „ezek a leletek az ember alkotta legkorábbi olyan építmények közé tartoznak, amelyeknek pontosan ismert a keletkezési ideje”.
„Az, hogy a barlang bejáratától 336 méterre vannak, azt jelzi, hogy a korszakban élt emberek már jól ismerték a föld alatti környezetet” – húzták alá a szakemberek a Nature című folyóirat online kiadásában közölt tanulmányukban. A szakértők kizárták annak lehetőségét, hogy a két építmény, amelyek körül tűz nyomait is felfedezték, a véletlen vagy állatok művei lennének.
Az őket megépítő neandervölgyieknek kellett, hogy legyen egy „projektje”, amely miatt ilyen mélyen behatoltak a barlangba, ahol nem volt természetes fény. Talán csoportba szerveződve fedezték fel a föld alatti területet, és együttműködve alkották meg a köröket, tüzet használva a barlang megvilágítására. A kutatók egyelőre nem tudják, hogy mire szolgálhattak az ovális építmények – az egyik 16, a másik 2,3 négyzetméteres –, de úgy sejtik, rituális célra használhatták őket.
