Csak megenni nem tudta a dinamitot a lengyel Mata Hari

A kém, akit szokás Winston Churchill kedvenc ügynökeként is emlegetni, Budapesten kezdte pályáját.

Az 1941-es esztendő őt és Andrzej Kowerskit már a Közel-Keleten találta, de előtte még visszatértek Varsóból Budapestre, ahol letartóztatta őket a Gestapo annak ellenére, hogy közös lakásukon semmilyen terhelő bizonyítékot nem találtak, sőt még Kowerski fából készült lábprotézisét – az első világháborúban lőtték el a végtagját – is átvizsgálták, de annak titkos kis rekeszében sem találtak semmit. A kihallgatást a kémnő végül heves köhögőrohamai miatt úszta meg: elengedték, mert arra hivatkozott, halálos tüdőbaj emészti, a valóság az, hogy a Fiat-gyárban belélegzett gázok – kellemetlen, de nem végzetes – hatására törtek rá a tünetek. Christine Granville fedőnéven első akciója épp hazánkba vezette. A magyar fővárosban újságírónak álcázta magát, és innen elutazva időnként hazájában és Szlovákiában is részt vett különféle akciókban. Brit történeti források szerint olyan információkat is sikerült megszereznie ez idő alatt, amelyek abban segítették Churchillt, hogy előre tisztában legyen a Szovjetunió nácik általi lerohanásának viszonylag pontos időpontjával. Ugyan sikerült meglátogatnia édesanyját Varsóban 1940-ben, ám kimenekítésére tett kísérlete kudarcot vallott, így a nő két évvel később egy német börtönben lelte halálát. Lengyelországban a Muskétásoknak nevezett földalatti diverzáns csoporttal dolgozott együtt, amelytől hasznos információkat tudott szerezni a németeknek dolgozó lengyel gyárak termelési adatairól, a hadmozgásokról és a civil lakosság ellen elkövetett náci rémtettekről is.

Skarbek 1944-ben már a francia ellenállással működött együtt Pauline Armand néven, és komoly szerepe volt abban, hogy a dél-franciaországi Vercors hegységben a partizánoknak sikerült kimenekíteniük a Jockey nevű ellenálló-szabotőr hálózat vezetőit a Gestapo karmaiból.

Ugyanezen év augusztusában kitört Varsóban a felkelés. Ám hiába könyörgött, hogy részt vehessen az eseményekben, felettesei ezt minden alkalommal elutasították. A következő év tavaszán pedig le is szerelték igencsak alacsony végkielégítéssel, ráadásul meglehetősen megalázó módon kellett brit állampolgárságért folyamodnia, és munkaajánlatokkal sem kínálták meg a szigetországban.

A háború utáni években kalandoktól mentes polgári állásokat vállalt, többek között telefonközpontos, felszolgálói és bolti eladói munkakört is betöltött, utóbbit a híres Harrods Áruházban, majd dolgozott a Dél-Afrika–Anglia-repülőjáratokon. Bár nincs rá bizonyíték, de jó eséllyel ilyen körülmények között találkozott a Bond-filmek alapjául szolgáló könyvek szerzőjével, Ian Fleminggel, akivel egy évig tartó szerelmi viszonyt is folytatott. Innen ered a vélekedés, hogy Skarbek szolgált a Casino Royal című regényben feltűnő Vesper Lynd, őfelsége titkos ügynöke kedvesének előképeként. Érdekes adalék, hogy nemesi származású apja éjszakai csillagnak becézte latinul gyerekkorában Skarbeket, a vesper pedig éjszakát jelent ezen a nyelven. Az egykori kémnő légi közlekedés révén ismerkedett meg későbbi gyilkosával is, és itt már visszaérünk a cikk elején említett tévéjáték helyszínére, a szállodára és arra az éjjelre, amelyik Skarbek számára végzetesnek bizonyult. A stewardként dolgozó Dennis Muldowney – miután nem volt képes elfogadni a visszautasítást – 1952. június 15-én késszúrással végzett a nővel. Halála kapcsán természetesen számos találgatás látott napvilágot, többek között az, hogy a brit hírszerzés számára vált terhessé az állítólag túl sokat fecsegő nő, Muldowney pedig eszköz volt a kezükben, akivel sikerült elrendezni ezt a problémát.