A nemzeti érdekek által vezetett, pragmatikus közeledés egy demokratikus ország és Szovjet-Ororszország között nem ismeretlen a nagy formátumú kereszténydemokrata politikusok esetében. A politikát közelről nem ismerő tömegek igencsak meglepődtek, amikor a harcosan antikommunista Konrad Adenauer kancellár 1955-ben ellátogatott a Szovjetunióba, és megállapodott a diplomáciai kapcsolatok felvételéről, ami látszólag az újraegyesítés akadálya volt. Cserébe hazahozhatott közel tízezer, évtizede raboskodó hadifoglyot. Hasonlóan meglepő volt a Szovjetuniót és a vele való szociáldemokrata barátkozást mindig vehemensen elutasító Helmut Kohl intenzív kapcsolata a szovjetekkel, melynek eredménye az Adenauer által megalapozott újraegyesítés beteljesítése volt. A titkos tárgyalásokat Kohl és Gorbacsov között akkoriban sokan bírálták a német nyilvánosságban, ma már azonban megkérdőjelezhetetlen Kohl történelmi érdeme. Pragmatizmusa sikeréhez nem kellett átesnie a ló túloldalára.
Lám, egy-egy politikai manőver lehet meglepő a külső szemlélők számára, de a meglepetés lehet pozitív is. A politikusok felelőssége éppen ilyen pozitív meglepetések felmutatása, ha országuk érdeke ezt kívánja. Hasonló, de a kontextusából kiragadt gondolatokat ad a számba egy orosz hírügynökség is.
A szerző a Nézőpont Intézet vezető elemzője
