Obama tusványosi beszéde

Nemrég maga az amerikai elnök bosszankodott saját politikai rendszerén, épp a New York Times-ban.

A magyar eseményekről alighanem nagyrészt a New York Timesból tájékozódó, a liberális demokráciát a világ lehetséges legjobbjának és meghaladhatatlannak kikiáltó Francis Fukuyama is Twitter-bejegyzésében támadta a magyar miniszterelnök beszédét. Ha több forráskritikával élt volna, s a beszédet is elolvassa, nemcsak a manipulatív összefoglalókat és hadüzenetnek szánt kommentárokat, ő is magára ismerhetett volna. A német Cicero magazin legújabb számában ugyanis azt mondja ugyanő az amerikai demokráciáról, hogy ugyan nem törékeny, de a kormányok teljesítőképessége „nem túl jó” és már évtizedek óta romlik, amelyet a költségvetések elfogadása körüli huzavona is jelez. Fukuyama a probléma gyökerét – és ilyenkor a fékek és ellensúlyok magyarországi hiányát felpanaszolóknak kapaszkodniuk kell – a „vetocracyban” jelöli meg, amely azt jelenti, hogy túl sok „checks and balances” lett a rendszerbe beépítve, amelyet a jól szervezett kisebbség – ő az amerikai szavazók 15-20 százalékát kitevő Tea Partyra gondol – számára lehetővé teszi a többség akaratának felülírását, amely rossz minőségű törvényalkotáshoz vezet és megakadályozza az igazán fontos kérdések felé fordulást. Ezeket a szavakat akár a magyar miniszterelnök is mondhatta volna a 2010 előtti hazai helyzetről.

S végül néhány szót hadd vesztegessek a magára a figyelmet jobb híján már csak a gyűlöletkeltéssel felhívni tudó Charles Gatira. Egy tanítvány kitagadása nem túl szép emberi gesztus, de lelke rajta. A Magyarország elleni amerikai teendők tanulmányba foglalása azonban mégiscsak túllő a célon. A magyar szemlélőnek a szerző haragja érthető, az általa elkötelezetten támogatott, sőt kitalált magyarországi politikai projekt, a Bajnai-akció csúfos kudarcot vallott. Ha belülről nem sikerült a befolyásolás, marad a jól bevált külső hangulatkeltés. Olyan erős szavak, miszerint a beszéd bizonyítja, hogy Orbán nem demokrata, s sem nem barátja, sem nem szövetségese a Nyugatnak és az Egyesült Államoknak. Ezt a következtetést vajon abból sikerült levonnia, hogy a miniszterelnök szerint a „liberális demokrácia” Magyarországon nem tudta megvédeni a közvagyont, megakadályozni az államadósság elszabadulását és megvédeni a határon túli magyarokat, de „egy demokrácia nem szükségképpen liberális”? No comment.