„Hajrá, Laci! Hajrá, Laci!” – biztatta az éppen szabadnapos úszókból verődött magyar tábor Cseh Lászlót a 200 méteres vegyes úszás elődöntője előtt. A 35 éves, úszásban már veteránnak számító klasszis a verseny előtt még nem vette a lapot, magával volt elfoglalva. A harsány szurkolás mindenesetre pontosan elárulta, mekkora tiszteletnek örvend, ilyen fergeteges magyar szurkolást még Milák Kristóf győzelmekor sem tapasztaltam az olimpiai uszodában.
Fotó: Tumbász Hédi Nemzeti Sport
Cseh László kicsit mást taktikát választott, mint csütörtökön, már a pillangót is megnyomta, s ötven méternél elsőként fordult, miként száznál is a hát után. Mellen ugyan visszaesett harmadiknak, de az ideje és a helyezése továbbra is továbbjutást ért. Végül negyedikként csapott célba az első futamban. Izgulhattunk hát, a másodikban hányan férkőznek elé. A magyar tábor nem várta meg annak az eredményét, amikor Cseh László kiszállt a medencéből, „Szép volt, Laci!” köszöntéssel gratulált neki. Cseh Laci ekkor már odafigyelt és visszaintegetett a szurkolóknak. Az olimpia eddigi talán legszebb magyar jelenete volt e pillanat.
Néhány perc múlva aztán kiderült, az elnyűhetetlen klasszis 1:57.64 perces ideje éppen elég, nyolcadikként – hat századdal előzte meg a kilencediket – becsúszott a pénteki fináléba. Nem kell elkapkodni azt a búcsúúszást...
– Hát akkor még egy plusznap... – bökte ki a lényeget Cseh László. – Nagyon örülök, végül is ezt akartam elérni, ha már itt vagyok, legyen meg a döntő. Teljesen felszabadultnak érzem magam, semmi nem nyomaszt, régen, ha így nyolcadikként megyek be a döntőbe, már legyintettem volna, hogy kész, nem tudok úszni, mehetek haza. Most egy pillanatig nincs bennem ilyen, élvezem minden percét az úszásnak, az első két hossz ma is jó volt, a mellúszással még mindig háborúzom kicsit, de azért nem panaszkodhatok. Holnap döntő, én garantáltan nem fogok izgulni egy percig sem, meglátjuk, a többi srác mennyire lesz képes kezelni a helyzetet, én azt mondom, bármi lehet.
Megkérdezték tőle, a mostani jó úszás hatására talán meggondolja magát, s mégis folytatja a pályafutását?
