– Mondhatnám azt, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet, mivel megvan az összetett döntő, de nincs meg a felemás korlát fináléja. De most közvetlenül a verseny után csak azt tudom mondani, hogy mindkét szemem sír – nyilatkozta Kovács Zsófia a Magyar Tornaszövetség hírlevelében.
– Nagyon-nagyon szerettük volna a döntőt felemás korláton, mégsem jött össze, és nem tudom, miért. Persze technikailag tudom, hogy volt lábterpesztésem, a Stalder sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, a végén pedig legalább 3-5 tizedpont benne maradt a gyakorlatomban, mert elléptem a leugrásnál, és „mély érkezésem” is volt. Eddig mindez olyan jól ment, nem tudom, most miért nem sikerült, csak azt tudom, hogy el vagyok keseredve. A titkos álmunk az volt, hogy ott legyek a fináléban. Hétfőn pihenek, igyekszem sétával, filmnézéssel és olvasással feltöltődni, aztán kedden és szerdán már készülök a fináléra.
Trenka János, Kovács Zsófia edzője a következőket nyilatkozta:
– Őszintén bevallom, nem örülünk annyira, hiszen az én megítélésem szerint az összetett döntő egy alap volt, itt a felemás korlát fináléjának kellett volna sikerülni. A sportban persze nincsen ha, de ha úgy megcsinálja Zsófi a gyakorlatot, ahogy a pódiumedzésen, akkor minden simán megy. Vagy ha jól sikerül az új cukaharás leugrása, ami eddig mindig ment. Biztos, hogy hat-nyolc tizeddel többet tud, sajnos ennyi bent maradt a gyakorlatban. Ezen egyébként sokat nehezítettünk, korábban 5,7, most pedig 6,3 lett a kiindulója. Nagyon sajnálom Zsófit, rengeteget készült rá, szétszakadt tenyérrel edzett, és mindketten azt reméltük, hogy ott lesz a legjobbak között felemás korláton. Egy biztos, a gyakorlata alapján kijelenthető, hogy bármikor ott lehet a világ legjobb nyolc korlátosa között.