Az amerikai válogatott a címvédő, sőt Rio de Janeiro előtt már Londonban is győzött. Hogy még tovább fokozzuk, a 2003-as barcelonai vb-vel kezdve hat világbajnokságot nyert meg. Csak azért nem zsinórban, mert 2013-ban a negyeddöntőben váratlanul 9-6-ra kikapott Spanyolországtól. A másik fájó vereség a pekingi olimpiai döntője Hollandiával szemben 9-8-ra, azóta azonban az USA olimpián még csak meccset sem vesztett. Itt, Tokióban sem, egészen a csoportkör harmadik fordulójáig. (Az első két mérkőzésén Japánt 25-4-re, Kínát 15-7-re intézte el.)
Szerda délben – hazai idő szerint szerda reggel – az amerikaiak aztán emberükre akadtak a mieinkben. A magyar válogatott már az Oroszország elleni döntetlen (10-10) alkalmával is bizonyította, hogy nem csupán vágy az olimpiai érem, hanem reális esély. A mieink az USA ellen még jobban játszottak.
Az első negyed 2-2-re végződött, a nagyszünetben 5-5 volt az állás, ami már sejtette, végig szoros lesz a találkozó. 6-6 után az amerikaiak ugyan elhúztak 8-6-ra, de a negyedik negyedben egyenlítettünk, majd 9-9-re ismét.
Bő másfél perccel a vége előtt az amerikaiak lövése a kapufán csattant, az ellentámadásnál Rebecca Parkes – a félreértések elkerüléséért az új-zélandi születésű játékos a magyar válogatottat erősíti – centerből a saját és a kapus feje fölött, a kapunak háttal átemelte a labdát, amivel 10-9-re vezettünk.
Csupán 45 másodperc volt hátra. Döntetlennél rosszabb tehát már nem lehetett az eredmény. Az amerikaiak időt kértek, emberelőnyt viszont nem kaptak. A magyar lányok hősiesen védekeztek, s 10-9-re megnyerték a meccset. Bravúr a javából.
– Igen, egyértelműen a legnagyobb sikerem, élményem a mostani győzelem a magyar válogatottal – mondta a meccs hőse, a háromgólos Rebecca Parkes. – Nem lehet más, mint boldog az a játékos, aki győztes csapata tagja az USA ellen.
– Az volt a nagy különbség a korábbi mérkőzéseinkhez képest, hogy most kétgólos hátrányban nem estünk össze, nem nőtt a különbség, hanem vissza tudtunk kapaszkodni – elemezte a találkozót a kétgólos Vályi Vanda.
