A fonyódi igazgatónő új típusú menedzserszemléletet meghonosítva huszonöt éven keresztül irányította és tette méltán híres szellemi műhellyé az intézményt, amely a megye oktatási, kulturális és sportéletében is fontos szerepet játszik – írja az oldal.
– A megyei közgyűlés a Somogy Polgáraiért díjjal egy gazdag életművet ismert el. Mi jelentette a legtöbb örömet? Mit tekint hivatása csúcspontjának?
– Egész tanári pályám egyetlen munkahelyhez kötődik, a fonyódi Mátyás Király Gimnáziumhoz. Az elmúlt évtizedek alatt fonyódivá váltam, és a hátam mögött hagyott években igyekeztem az iskola és a város számára hasznos lenni. A kis, vidéki gimnáziumoknak fontos feladatuk, hogy értékteremtő, értékőrző szellemi műhelyekké váljanak, figyeljenek környezetük igényeire, diákjaikat juttassák el tehetségük maximumáig, teremtsenek esélyt számukra, adjanak továbbépíthető tudást, műveltségalapokat későbbi boldogulásukhoz. Az iskola legyen közösségteremtő közeg mindenki, diák és tanár számára egyaránt. Ha ezt sikerült elérni – hiszem, hogy igen –, akkor már megérte.
– Megpróbáltatásoktól nem mentes sem a pedagógus-, sem az igazgatói lét.
– Nehézségek minden pályán vannak. Legnehezebbek a személyi döntések. A becsületes, emberséges, nyílt megoldásokat kerestem. Hittem abban, hogy a gyerekek és az iskola érdeke minden mást megelőz. Szerencsém volt, kiváló munkatársakkal dolgoztam együtt, akik segítettek ebben.
– József Attila születésének centenáriumán – 2005-ben – fantasztikus rendezvény házigazdája volt az intézmény. Most is előttem vannak a képek, s fülembe csengenek a megzenésített strófák…
– A mi gimnáziumunkban hagyományosan színvonalas, élményszerű ünnepi megemlékezéseket tartottunk és tartunk ma is. Az iskola nevelőtestülete képes nagy szellemi erőt mozgósítani a közös célokért: a magas színvonalú nevelésért-oktatásért, a diákok tanulmányi, kulturális, sportsikereiért. Az emlékezetes pillanatok a nevelőtestület igényességének, egységének, elkötelezettségének köszönhetők. Sokáig voltam tanárként része ennek a közösségnek, utána pedig a kollégáim törekvéseinek a támogatója lettem. Az Ön által említett József Attila-emlékműsor egyike ezeknek a tanári törekvéseknek. Büszke vagyok a kollégáimmal végzett közös munkára, s jó visszaidézni ezeket az élményeket.
Fotó: Kajetán Jácint / sonline.hu
– Hogy látja: milyen pluszt ad a vers az élethez, a személyiséghez?
– Az iskolában a személyiség harmonikus fejlesztése a feladatunk; ezt a humán és reáltárgyak egyensúlyával, a művészeti és testi nevelés megfelelő színvonalon tartásával érhetjük el. A magyartanár a tudatos ismeretbővítésen túl olvasó embereket, nyitott befogadókat is nevel, külön figyel azokra a diákokra, akik jól írnak. Azt tapasztaltam, hogy – eltérő mértékben ugyan, de – változatlanul hat a diákokra az irodalom, kreatívan gondolják tovább a művek üzenetét, esetenként példaként tekintenek a műre saját útkeresésükben. Mindig van olyan gyerek is, aki ír. Több évtizedes tapasztalatom: idő és bizalom kell ahhoz, míg megmutatja az írásait. Ez általában így működik. Természetesen változik a nyomtatott könyvhöz való viszony, de nem aggódom a leírt vagy a kimondott szó ereje miatt. Az nem változik.
– A sport is személyiségformáló tevékenység. Számos sportágban jelentős eredményeket értek el az intézmény diákjai.
– A szellemi és a fizikai teljesítményt mindig elismertem és tiszteltem. Örültem a tanulmányi, kulturális eredmények mellett az iskolai sportsikereknek is. A gyerekek sokféle területen kipróbálják magukat, nagyszerű eredményeket értek és érnek el ma is. Támogatni kell ezeket a próbálkozásaikat, jóllehet magam versenyszerűen nem sportoltam soha. A mozgás azonban mindig része volt a mindennapjaimnak. Most is kerékpározom, gyalogolok.
– Könnyű volt elfogadni a nyugdíjas létet?
– Negyvenkét évet töltöttem a katedrán tanárként, intézményvezetőként. Ez a pálya nagyon sokat adott nekem. Nyugodtan élek. Nincs bennem elégedetlenség. Sőt néha úgy érzem, ahogy Arany írja az Epilogusban: „…több a hír-név, mint az érdem…”
– Ha naplót vezetne, milyen gondolatokat írna bele a 2021-es év elejére?
– Örülök a megyétől kapott Somogy Polgáraiért díjnak! Köszönöm, hogy felterjesztettek rá, s azt is, hogy nekem ítélte a Somogy Megyei Közgyűlés, s köszönöm a fonyódi Mátyás Király Gimnázium közösségének, hogy mellettem állt.
Számon tartja a szakma és a közösség
Bántó Zsuzsanna 1978-tól aktív szervezője volt a Fonyódi Helikon költő- és olvasótalálkozónak. 1998-ban megkapta Somogy Megye Pedagógiai díját, az iskolai nevelés-oktatás, a hagyományápolás, az értékőrzés terén végzett kiemelkedő tevékenységért 2003-ban Németh László-díjjal, 2018-ban Fonyód Polgáraiért díjjal ismerték el.
Palackposta
Milyen palackpostát hagyna az ifjabb nemzedékeknek? – kérdeztük. Röviden, frappánsan így fogalmazott: Higgyenek magukban! Vigyázzanak magukra és mindannyiunkra!
Az eredeti cikket IDE kattintva olvashatja el.
