„Amikor összegyűlünk, hogy újra elmeséljük a holokauszt történetét, joggal dicsőítjük a felszabadítókat, rácsodálkozunk a túlélők kitartására és emberségére, valamint a megölt milliók miatti felbecsülhetetlen veszteségre.”

Ez volna az idézet, amelyet most körbejárunk.

Az idézet Pressmantől származik, aki mindezt a holokauszt magyar áldozatainak emléknapján préselte ki magából. Természetesen néhány nappal azután, hogy kifizetett egy plakátkampányt, amelynek központi „gondolata” az 1956-os magyar forradalom egyik jelszavának, a „Ruszkik, haza!” jelszónak felmelegítése volt az amerikai deep state becstelenségének kondérjában.

A „ruszkik haza!” után pedig máris itt állunk a felszabadító szovjeteknél.

Hát nem fantasztikus? Ez a „felszabadító” szovjet hadsereg ugyanaz a hadsereg, amelyik a Molotov–Ribbentrop-paktum alapján a második világháború elején hátba támadta az élet-halál harcot vívó lengyeleket, majd Katynban az NKVD lemészárolta a lengyel társadalom elitjét, katonatiszteket, értelmiségieket, diákokat. Aztán ráfogták az egészet a németekre, s a mindvégig jó oldalon harcoló lengyelek megkapták jutalmul azt, amit mi büntetésből: negyvenöt év kommunizmust és szovjet érdekszférát. (Csak egy közbevetés: akkor mi a rossz oldalon álltunk, ellenben mindvégig lengyel testvéreinket segítettük, akkor is, amikor Horthy megtagadta Hitler követelését, miszerint zárja le a menekülő lengyelek elől a határt, s akkor is, amikor Varsóban magyar bakák harcoltak lengyel felkelők oldalán. Ehhez képest az amerikaiak egy fűszálat nem tettek keresztbe a lengyelekért, akik a szövetségeseik voltak, és amerikai ügyész, együtt az angollal meg a franciával szemlesütve és kussolva hallgatta végig, ahogy a szovjet vádló ráolvassa Katynt a vádlottak padján ülő német tisztekre. S most a lengyel miniszterelnök éppen azt jelenti be, hogy helyettünk a románokkal készül szorosabbra fűzni az együttműködést, továbbá fenntartás nélkül kiszolgálja az amerikaiakat. Hát, lelkük rajta…)

S ez ugyanaz a szovjet hadsereg, amelyik végig rabolta, fosztogatta, gyilkolta Magyarországot, amelyik magyar nők és asszonyok tízezreit erőszakolta meg. S ha már holokauszt: ezek ugyanazok a szovjetek (Sztálin), akik a kínai határ mellé, Birobidzsánba telepítették ki az oroszországi zsidókat, akik kirakatperekben üzentek hadat a zsidó értelmiségnek, ezek ugyanazok a szovjetek, akik első körben tették magukévá Karl Marx antiszemitizmusát.

És ezek fojtották aztán vérbe az 1956-os magyar forradalmat, amit nyugodtan megtehettek, mivel az Egyesült Államok elsőként biztosította őket arról, hogy megtehetik, mert az Egyesült Államok semmilyen segítséget nem fog nyújtani a magyaroknak.

Ez pedig Pressman nagykövet és az amerikai deep state. Hétfőn „Ruszkik, haza!”, kedden éljen a dicső, felszabadító szovjet hadsereg!

Tudja, mi a helyzet, Pressman? Az, hogy maga ott hánykolódik az aljasság és a becstelenség óceánján az ócska ladikjában, sunyin pislog hozzá, miközben Magellánnak képzeli önmagát. Kevés ennél szánalmasabb, pitiánerebb, visszataszítóbb kognitív disszonancia van manapság mifelénk.

Teljesen igaza van Vágvölgyi Gergelynek: „Mindenki jobban járna, ha szép csöndben hazahívnák és valami más feladatot kapna a Biden-adminisztrációban. Távozása lehetne az első lépés(e), amivel a magyar–amerikai kapcsolatok javulni kezdenek.”

Addig is, húzza meg magát. Maga itt nem egy helytartó, hiába próbál meg úgy viselkedni, s hiába van meg ehhez a lelki alkata. Világos?

Borítókép forrása: Facebook