Ruszkik, haza! – ilyen feliratú plakátokkal szórta meg Magyarországot az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének pénzéből egy Nyugat-majmoló Facebook-oldal. A plakátokon továbbá az áll: „béke akkor lehet Ukrajnában, ha az orosz megszálló hadsereg kivonul”.
Ami – persze – tökéletes ostobaság. Béke kivonulás nélkül is lehet, csak akarni kéne. Lám, mi is békét kötöttünk, mikor 1919-ben megszállták a hazánkat – érdekes, az a megszállás tetszett az Egyesült Államoknak, a mi szuverenitásunkért sem akkor, sem azóta nem aggódtak. Ahogyan a szerbekéért sem, amikor a NATO kibombázta belőlük a Koszovó nevű fantáziaállamot. Vannak tehát jó és fontos szuverenitások – és vannak rossz szuverenitások. A jó szuverenitás, ami tetszik az amerikai mélyállamnak, a földgolyó urainak, s rossz az, amelyik nem. Ilyen egyszerű a világ az ő szemükkel. Fekete és fehér.
Blinken amerikai külügyminiszter néhány napja arról tájékoztatott, ők ugyan nem akarnak békét Ukrajnában. Béke tehát nem lesz egyhamar. A híresen önálló ukrán kormány addig nyilván nem ül tárgyalóasztalhoz, amíg uraik és fegyverszállítóik erre engedélyt nem adnak. Addig vérszivattyú lesz és húsdaráló. Az utolsó ukránig.
De ez most mellékszál.
A fő kérdés ezúttal az: mi a kénköves mennykőért szórja tele szép hazánkat az amerikai mélyállam a háborús plakátjaival? Milyen alapon üzengetnek nekünk itt és most, hogy az oroszok vonuljanak ki valahonnan? Mi nem az oroszok vagyunk. Hogy merik a megszállás témakörét egyáltalán szóba hozni azok az amerikaiak, akik a mai napig megszállva tartják Japánt és Németországot, természetesen „barátilag”, s akik több száz katonai támaszpontot tartanak fenn világszerte – naná! – a „béke és a stabilitás” ürügyén? (Ilyen erővel a világ számos országában mondhatnák ma azt teljes joggal: Jenkik, haza!)
Milyen jogon veszik birtokba a mi utcáinkat, köztereinket a kisded világhatalmi játszadozásaikhoz? Ha üzenni akarnak Putyinnak, írjanak neki levelet, küldjenek neki postagalambot, hívják föl szkájpon. Rólunk szálljanak le.
