Sosem eshet meg olyan, hogy a nemzeti oldal fölemeljen s a közéleti frontharcokban pajzsként maga előtt toljon kiskorúakat. Ilyen megátalkodottságra csak a magyarországi (és a nemzetközi) baloldal képes. Könyörület nélkül terelik maguk előtt a vérhabos csatamezőn az éppen aktuális Greta Thunbergeket, Blankákat, Liliket. Golyófogónak használják ezeket a szellemileg és lelkileg éretlen, dühöngő emberpalántákat. Hírnevet, pénzt, szeretetet ígérnek nekik, ám amint kínossá válnak (s ez rendszerint igen hamar bekövetkezik), lerugdossák őket a pódiumról.
A jelenséget nyugodtan nevezhetjük politikai pedofíliának.
Az éppen aktuális Lili egyelőre a színpadon ácsorog, ki tudja, meddig, és két f…szozás között csak mondja-írja, amire a háttérből a cukrosbácsik bujtogatják. Most éppen ezt:
„Nem lehet elég messzire menni, hogy az ember ne hallja és érezze, ahogy minden egyes durranással szíven üti a valóság. És csak remélni tudom, hogy ti, magukat felnőtteknek valló emberek, öntudatlan vidámságban a gyerekeitekkel álltok, és nézitek a cirkuszt az árstoppos sörrel és kenyérrel a kezetekben. Nem az a valódi gyilkos, aki meghúzza a ravaszt, hanem aki a fegyvert gyártja, és áhítattal nézi utána a vérvörös égboltot. Ma már ez nem Magyarország születése, hanem halálának napja.”
Olvasom ezt a katyvaszt, ezt a se füle, se farka irkafirkát, és az első gondolatom a sajnálat. Ahelyett, hogy élvezné az ifjúságát, tanulna, olvasna, készülődne felnőni, próbálna örülni egy nemzeti ünnepnek, szegénynek ennyire futja. Boldog ifjúkoromban a gimnáziumban egy ilyen színvonalú szöveg nagyjából kettes alát ért – ma viszont boldog-boldogtalan Lilit szemlézi, ájuldoznak magvas gondolatain, este talán az ATV-be is behívják, kifejtendő a sületlenségeit Magyarország elhunytáról, illetőleg káromkodni.
Aztán mély sajnálkozásom közben bevillan: hiszen ez a szösszenet csont nélkül lehetne a Telex vezércikke. A Népszavánál minden bizonnyal ámuldoznak a míves megfogalmazáson, s Kunhalmi Ágnest is feltehetőleg a sárga irigység környékezi, amiért nem ír olyan helyesen és nem olyan bölcs, mint a Lili.
Ugyanerre jutunk, ha megnézzük, miket hordtak össze a honi baloldal legjobbjai Magyarország születésnapjáról. A Lánchíd ki nem világításával szabadságharcoló Karácsony Gergely szerint például „ideje lenne leszoknunk erről a káros szenvedélyről”, mivel „a tűzijáték rendkívül környezetszennyező”, „óriási stresszt okoz a városban élő állatok számára”. A még Gergelynél is okosabb Lakatos Márk pedig azt írta: „a sok tíz milliárdot elfüstölték a petárdákra, a pedagógusoknak, egészségügyi dolgozóknak továbbra is kuss, de legalább készülünk a háborúra… valamivel stresszelni kell a szavazókat, mert maguktól egyre kevésbé hiszik el, hogy a jóságos kormány védi meg őket a széltől is… meg a nagy jóléttől is.”
Látják? Az övékéhez képest Lili szövege is már-már értelmes betűhalmaznak tűnik. Csupán oda próbálok kilyukadni: ami felőlünk nézve buta hiszti, óvodás hőbörgés – az a kanálisból integető magyarországi baloldalnak megugorhatatlan intellektuális magaslat. Számukra Lili egy szellemi világítótorony. Ez amennyire sajnálatos, legalább annyira röhejes.
Borítókép: Pankotai Lili (Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI)
