Belgium: ennyit a békés egymás mellett élésről

Egy fél kontinens nem kerítheti be magát fallal.

Az aktuális migrációs nyomás csökkentése minden együttérzésünk mellett is elkerülhetetlen. Nyilván nem kell mindenkit kizárni, de a tömeges, jórészt kontrollálatlan vándorlást meg kell akadályozni! Nem bonyolult megállapítás ez, a nyugati közvélemény jelentős részét azonban eddig nem sikerült róla meggyőzni. Ám ez is csak részmegoldás.

A veszélyes elemek egy részét ki lehet iktatni, de a szórványos razziák nyomán elfogottak helyébe úgyis mindig újabb potenciális gyilkosok lépnek. Kiutasítani őket nem lehet, nincs hova, többségük francia, belga, német, vagyis valamely európai ország szülötte, állampolgára. A mostaninál jóval szélesebb körben kell fellépni a gyűlöletkeltőkkel szemben, el kell lehetetleníteni azokat a brüsszeli, párizsi, berlini hangadókat, akik tömegeket lázítanak a befogadó társadalom ellen. Fel kell térképezni, mi történik az európai mecsetekben, az összes olyan közösségben, ahol a gyűlölet szikrája kipattan, teljesen mindegy, mit gondol erről a naiv és idealista közvélemény. Ennek semmi köze ahhoz, hogy az iszlámot mint kultúrát amúgy tiszteljük, a velünk élő mérsékelt, békés (vagyis szerencsére a kisebbségen belül többségi) muzulmán embereket partnerként, akár barátként fogadjuk. Sokkal jobban meg kell szervezni a titkosszolgálatok munkáját, páncélos járművek látványos kivezénylése helyett a felszín alatt szükséges felderíteni, honnan jöhet a következő csapás.

Ennél is bonyolultabb lenne a geopolitikai egység megteremtése, a megállapodás mindenekelőtt abban, hogy a piszkos játszmákért és kétes üzletekért cserébe egyetlen nyugati állam sem szállít fegyvereket a gócpontokba, nem törekszik számára nem szimpatikus rezsimek megdöntésére. Ez egyelőre John Lennon-i illúzió, ám mindennek a kulcsa. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mekkora a nyugati államok, főként persze az Egyesült Államok felelőssége a mostani szíriai és iraki válságban, amely sok más jelenség eredője. Minderről persze a metróra szálló brüsszeli utas mit sem tehet.

Ennyit a határokról, a békés egymás mellett élésről. De a dalban szó esett még a vallásról is. Meglehet, a civilizációs ütközéseket sokan a muzulmán és a keresztény világ összecsapásaként értelmezik, de ez több szempontból sem pontos leírás. A megélt katolikus (vagy más, nem muszlim) hitet mint olyat a szélsőséges iszlamisták tekinthetik ugyan ellenségüknek, ám legalább valami rációt látnak benne. Tudják – nagyjából – értelmezni annak kereteit, értékeit. A széteső nyugati társadalmi renddel nem tudnak mit kezdeni, nem tudják hová tenni. Ez nem magyarázat tetteikre, de a motivációk megértéséhez érdemes ezt a tényt tisztázni. Keresztény jelképeket, templomokat Európában nem is ért közvetlen támadás, bárcsak így is maradna!

Határok, keretek, szigor. A többi illúzió. Sajnos a teljes biztonság is.