Szilvásytól Merkel piramisáig

A TV2 ezoterikusan nemrég szintet lépett, és ezt kellően előkészített terepen tette meg.

A magyar médiában komoly visszhangot kapott nemrégiben, hogy a miniszterelnökkel igen szoros barátságot ápoló Andy Vajna hitbizományává tett TV2 esti hírműsorában a magyar médiafauna mocsárlakói közé sorolható Hihetetlen Magazin szerkesztőjének útmutatásával lepleződött le Angela Merkel német kancellár, aki ezek szerint egy világuralomra törő titkos rend képviselője. Egy annyira magabiztos társaságé, amely még azt is megengedheti magának – ha hihetünk a leleplezések idézett szakértőjének –, hogy egyik prominens tagja piramis alakú kéztartással jelezze a tévészereplései során, hogy ő bizony illuminátus. Legalábbis a kormányközeli csatorna vezető műsora szerint a kilencvenes évek szakközépiskolai ballagásainak kosztümdivatját kérlelhetetlen következetességgel képviselő német kormányfő pimaszul épp ezt teszi a széles nyilvánossággal.

A TV2 ezzel megint csak szintet lépett, bár kétségkívül kellően előkészített terepen nyílt erre lehetősége. Számos példát említhetnénk ugyanis rá, hogy a jelenlegi kormány akaratából gründolt és elsősorban a habonyi kommunikációs térszerzés során létrejött médiatermékek – köztük például a Riposzt – hogyan látják el folyamatosan a szavazópolgárokat ilyen és ehhez hasonlóan sokszínű tartalmakkal. Például az említett portál spirituális tanácsadója segítségével nemrég leplezte le, hogy az 1-es villamoson elharapózott brutalitás kártékonyan ható energiáknak köszönhető, nem is beszélve az ártó szellemlények tevékenységéről. Persze ne legyünk szigorúak: alapvetően mindenkinek szíve joga hinni abban, hogy mondjuk a kerületi polgármester valójában gyíkember, vagy hogy a migránsok a földönkívüliek érdekeit szolgálják (ezt sem az ujjamból szoptam), csakhogy a fentebb említett példák mégiscsak elég aggasztó jelenségről árulkodnak. Arról, hogy a magát vállaltan konzervatívnak és kereszténynek tekintő kormány a hozzá egyértelműen kötődő nyilvánosságon keresztül egy olyan gondolkodásmódot kezd elfogadhatóvá tenni, amely a fentebb említett jelzőkkel semmiképpen sem egyeztethető össze. Olyan világértelmezési keretet legitimizál ezzel, amelyben háttérhatalmak és mágneses erővonalak határozzák meg a világpolitikai történések menetét és nem a nyilvánosság mértéktartóbb fórumain és a szakpolitika játékterében ütköztethető viták és víziók. Pedig nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy amúgy is egyre komolyabb kihívásokat jelent a jelenlegi bel- és külpolitikai változások, történések és kihívások értelmezése, különösen a már említett konzervatív és keresztény értékek mentén, azok józan és következetes képviseletét vállalva. Nyilván erősen összeesküvéselmélet-szagúnak hatna a feltételezés, hogy az új kormányzati média new age korszaka épp ezeket a racionális és kritikai alapú vitákat akarja végképp ellehetetleníteni, ám itt le is teszem gyorsan a pontot a karmikus békesség jegyében.