Karácsonyi ajándékot hozott Lázár János az év utolsó kormányinfójára, majd szokatlan gyorsasággal lezárta show-műsorát, és visszatért a kormányülésre. Migráció, bérek, lőterek, új Tisza-híd, megannyi fontos téma, amelyek közül legfontosabb talán mégiscsak az egészségügy volt. És maga az ajándék, a jó hír: a kancelláriaminiszter bejelentése, hogy ismét rendezik a kórházak harminc napon túli tartozásait. Ezúttal nyolcvanmilliárd forintot folyósítanak a számlák rendezésére és fejlesztési alap létrehozására. Rengeteg pénz, ami jó helyre is kerülne, ha tudnánk, hogy általa közelebb jutunk az egészségügy átfogó reformjához, sikerül valamilyen módon szűkíteni a nagy zsák fenekén tátongó lyukat, amelyen át számolatlanul ömlik kifelé a pénz. Az egészségügy nem üzlet, ezzel a kampányszlogennel teljes mértékben egyetértek, ám a nem üzlet jelleg és a pazarlás korántsem következik egymásból, pláne azt látva, hogy gyógyintézményeink mindeközben milyen állapotban leledzenek. (A szakdolgozói bérekről nem is beszélve.) Lázár János vizsgálatokat ígért, a számlák áttekintését, mivel szerinte esetenként rosszul gazdálkodnak a kórházak vezetői, simlisségek sem kizárhatók. Ezen persze biztos sokan jól meg is sértődtek, de akár megalapozott a miniszter vélelme, akár nem, ha sikerül kiszűrni pár gazdálkodási hibát, abból baj nem lehet. Csak aztán nehogy a fürdővízzel a gyereket is alapon tovább rontsanak a működési feltételeken.
Mondjuk azonban ki, még ha vannak is üresjáratok, dobnak is ki pénzt a kórházablakon, összességében az egészségügy alulfinanszírozott, az adósságok pedig nem (csak) az intézményvezetők pancsersága vagy a lopások miatt halmozódnak fel újra és újra, hanem egyszerűen azért, mert az egészségügyre szánt pénzből nem lehet színvonalas egészségügyi ellátást biztosítani. És ez nem a benne dolgozók tudására, elszántságára vonatkozik, ha az nem lenne, régen összedőlt volna a ház.
Az ellátáshoz sokan nyúltak már hozzá, ki ne emlékezne még a Gyurcsány-korszak egyik szimbólumává vált, majd elbuktatott vizitdíjra. Ami abban a formában valóban kidolgozatlan formula volt ugyan, urambocsá! embertelennek is tűnhetett, a politikai felhangoktól megtisztítva azonban mégiscsak érdemes újra elgondolkodni rajta: teljesen elvetendő ötlet-e bizonyos esetekben szimbolikus hozzájárulást kérni a betegektől? Akár részben önkéntes alapon. Fizess, te marha, ha akarsz! – vághatják erre sokan a fejemhez, de az igazság az, hogy én valóban nagyon szívesen fizetek, ha ezt rendszerszinten mások is megteszik. Nem sok pénzről, egy korsó sör áráról beszélünk, de sok kicsi sokra megy. Tiszta és igazságos hozzájárulási szisztémát kellene felépíteni, ha az illetékesek mernék vállalni ennek politikai kockázatát – nyilván mentességet kapnának a kisnyugdíjasok, a hetven felettiek, a krónikus betegek és így tovább. De egy amúgy életerős, rendezett körülmények között élő felnőtt ember (aki esetenként havi tízezreket költ cigarettára és szeszre) igenis a zsebébe nyúlhat. Meg is teszi ezt persze gyakran: hálapénzt fizet, ami néhány sztárorvost báróvá emel, másokat életben tart, de ettől még megalázó és igazságtalan. Miként lehetne ezen változtatni? Játsszunk csak el a gondolattal, mi lenne, ha egy-egy orvoslátogatás, ellátás után három–ötszáz forinttal mégiscsak hozzájárulnánk a szolgáltatáshoz azzal a kitétellel, hogy ez az összeg önkéntes alapon (!) fölfelé korlátlan mértékben növelhető. A paraszolvenciát tiltanánk, ám az így befolyó pénz mondjuk harmada az orvoshoz és a személyzethez kerülne, harmada az intézmény fejlesztését szolgálná, a maradék harmad pedig bekerülne a költségvetésbe, és abból kizárólag egészségügyre lehetne költeni. Utóbbi egyfajta adóként legális jövedelemmé fehérítené a hálapénzt. Mindezt átláthatóan, éves elszámolással az emberek (páciensek) számára. Az átláthatóság azt is jelenti, hogy az orvosok és a betegek is kapnának visszajelzéseket, az orvos tudná, kitől kapta (utólag!) a pénzt, a betegek tudnák, melyik orvosnak igazán hálásak a kezeltjei. Szinte semmibe sem kerülne a rendszer kiépítése, ám összességében úgy hozhatna milliárdokat a rendszerbe, hogy a pénz valóban a végeken, az ellátóhelyeken hasznosulna.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!