Mosolymentes egészségbiznisz

A panaszmentes személyek vörös posztónak minősülnek a túlterhelt egészségügyi rendszerben.

Nem is tudom, mi volt az első jele annak, hogy átvertek. Talán az, amikor a rendelőről kiderült, hogy egy átrendezett polgári lakás, és nyomokban sem hasonlít a több tízezer forintért megvásárolt kuponon látható, magas színvonalú budai klinikára. Vagy amikor megcsapta az orromat a szűk térben égetett rengeteg illatosított gyertya fullasztó szaga. Nem volt túl biztató az ezoterikus dekoráció, a nővérek mosolymentes arca és a váróterem berendezése sem. Amíg vártam, hogy behívjanak a vizsgálatra, átnéztem az üvegasztalon heverő női újságokat. A legfrissebb is 2014-es volt, a lapok mellett pedig nyomtató állt, rajta fecnivel: „Aki elfelejtette magával hozni a kuponját, itt kinyomtathatja 500 forintért.”

Időpontra jöttem. Figyelmeztettek, ne késsek, de korábban se érkezzem. Végletekig szabálykövető emberként ezért tíz percet várakoztam a fagyos reggeli utcán, mielőtt be mertem nyomni a rendelő csengőjét. Rajtam kívül egyetlen hölgy tartózkodott a váróban. Apró volt, elveszettnek és gyanakvónak tűnt, és úgy éreztem, alighanem ő is ilyennek lát engem. Így hát kerültük egymás tekintetét. A vizsgálat vérnyomásmérésből és vérvételből állt, és mindössze néhány percet vett igénybe. A teremben a nővéren és rajtam kívül jelen levő köpenyes személyt orvosnak véltem, de hogy az volt-e, vagy sem, már soha nem tudom meg. Nemhogy nem tett fel kérdéseket az egészségemmel kapcsolatban, de még a köszönés is elmaradt. Azt mondták, eredmény 72 órán belül várható, és ha kérek magyarázatot a leletekhez, az még négyezer forint lesz. Természetesen csak készpénzzel lehetett fizetni.

„Felnőtt ember vagy, úgyhogy bele sem kezdünk, mennyire fontos évente egyszer ellátogatni egy orvosi szűrésre, hiszen biztosan te is pontosan tudod” – ez volt a hirdetésükben a mondat, amellyel megfogtak néhány héttel korábban, amikor lefoglaltam az időpontot az interneten. Valóban felnőtt ember vagyok, és valóban lépten-nyomon találkozom az üzenetekkel, hogy a kárelhárítás helyett a megelőzésre kellene koncentrálni. Hallottam eseteket a figyelmen kívül hagyott apró jelekről, amelyek időben történő felismerése tragédiákat előzhetett volna meg, és természetesen egészséges mértékben rettegek. Azt is olvastam, hogy Magyarországon nem csupán az emberek várható élettartama rövidebb az európai átlagnál, az egészségben eltöltött éveik száma is 3–8 évvel kevesebb, mint a kontinens többi polgárának. Ennek egyebek közt az az oka, hogy a magyarok nem mennek el a szűrővizsgálatokra, noha közülük többet a társadalombiztosítás is támogat.

Mentségemként szeretném elmondani, hogy az utóbbit is megpróbáltam. Többször is. A helyzet azonban az, hogy a túlterhelt állami egészségügyi rendszerben a tünet- és panaszmentes személyek vörös posztónak számítanak. Különc SZTK-turistának, aki úri huncutságból bukkan fel a rendelők környékén, és rabolja az agyonhajszolt orvos idejét a valódi, krákogó, hörgő, sóhajtozva bicegő betegektől. Két éve a szemészeti szűrővizsgálatok fontosságáról akartam kérdezni egy orvost, de meglepetésemre azonnal dühös monológba kezdett arról, hogyan tömítik el rendelését a szűrésre jelentkezők.

A kereslet, jó szokása szerint, megteremtette a kínálatot. A magánvállalkozások elterjedésével a „szűrés” gyakorlata szinte parttalanná vált – olvasható az ÁNTSZ által készített, egyértelműen kritikus, egyben szenvedélyes hangnemű, idézőjelektől hemzsegő összefoglalóban. Azt írták, napjainkban a különféle elnevezésű társulások különféle reklámhordozókat felhasználva kínálnak „kedvezményes szűrési csomagokat”. Ezek a szolgáltatók „komplex egészségmegőrző szűrővizsgálatra” toboroznak, „személyre szabott szűrőcsomagokat” ígérnek üzleti érdekből, és nem riadnak vissza attól sem, hogy országosan ismert vagy éppen ünnepelt személyiségeket csalétekként használjanak fel. A kórushoz csatlakoznak a természetgyógyászok, akik „állapotfelmérést”, „gyorsdiagnosztikát” ígérnek, vagy azt, hogy ilyen-olyan készülékkel „egy óra alatt teljes képet adnak” a vizsgált személy egészségi állapotáról.

Valóban. Azon az oldalon, amelyen a budai magánklinikát találtam a minap, nem kevesebb mint negyvenféle szűrést ajánlottak a potenciális vásárlók figyelmébe. Húszezer forintért „teljes testes, komplex egészségügyi szűrést, belgyógyászati vizsgálatot”, tizenegyezerért melanoma- vagy egyéb bőrbetegség-, nyolcezerért teljes emésztőrendszeri szűrést vehettem volna. Hasonló árért ígértek gluténérzékenység- és candidamérést, utóbbit ráadásul „a legmodernebb 3D NLS rendszer használatával”. Mindössze ötezer forintért a biorezonancia elve alapján működő vizsgálat mutatta volna meg gyors és fájdalommentes, egyperces teszt után egészségem valódi állapotát.

A kínálat alapján egyértelmű: az egészségmegőrzés-biznisz dübörög. Ez önmagában nem baj. Talán annak a jele, hogy társadalmilag kitörünk az „amíg nem fáj, addig még, amikor fáj, akkor már nincs mit tenni” hozzáállás ördögi köréből. Gond azonban, hogy sok a kókler, aki kihasználja az emberek rettegését és az állami egészségügyi rendszer okozta traumáikat. Nem egyértelmű, hogy az idegen szavak koszorújába font ajánlatokból mi az, amire valóban szükség van, vagy amit a tb egyébként is fedezne. Az emberi hangnemet pedig a drágább csomagok sem tartalmazzák.