Papíron van jövője a magyar könyvnek

Továbbra is korai lenne temetni az olvasást és az olvasókat.

Mielőtt azonban végleg átadnánk magunknak a komor jövő feletti kesergésnek, inkább emlékezzünk meg a könyvhét kapcsán az utóbbi idők kellemes fejleményeiről. Egyes könyvkiadók ugyanis úgy újítják meg kínálatuk egy részét, hogy közben a magyar könyvkiadás legszebb hagyományait porolják le. Feltámadt például az utóbbi években az alacsonyabb áron forgalmazott, mondhatni tömegigényeket kielégítő zsebkönyv formátuma. Több könyves műhely kínál immár ezen a módon rendkívül ízléses köntösben ismert és kevésbé ismert szövegeket a szépirodalomtól a társadalomtudományig bezárólag. És akkor személyes kedvencemről, a szintén újraindított Tények és Tanúk sorozatról még nem is beszéltünk, amely hihetetlenül izgalmas visszaemlékezéseivel maga is főhajtás (az irodalomhoz erősen kötődő megszólalók személye miatt is) a magyar írott szó gazdag félmúltja előtt. Csak remélni lehet, hogy ötven év múlva, papíron vagy e-könyvön – a napi politikai fegyvercsörgés zaját már elfeledve vagy csak tanulságként említve –, de a máról és a mai magyar irodalomról is ilyen lelkesítő vallomásokat vehetnek kezükbe a jövő olvasói.