Az Auróra ágyúi, Ibiza vendégei

A kormány a drogok kapcsán sem tesz mást, csak beszél a problémáról, pedig lenne itt tennivaló.

Tavaly két törökszentmiklósi kismama esett kómába a dizájnerdrogok használatától, egy hónapja pedig Kesznyétenben hasonló szerektől megvadult fiatalok erőszakoltak meg egy kamasz lányt. De mindennapos vendég a herbál Miskolcon is, azokban a számozott utcákban, ahol az elbontásra ítélt házak helyén majd a milliárdokból felépülő diósgyőri stadion parkolója áll majd. Napestig lehetne folytatni a rettenetes és sokkoló történeteket a meztelenre vetkőzve rohangáló vagy épp a nyálcsorgatásig szedált szerhasználókról, a patkányméreg felhasználásával készült „biofűről”. Megemlíthetnénk számos települést is, ahol már az utolsó kocsmák is bezárnak, ugyanis a herbál annyira olcsó, hogy még azok is hozzájutnak, akik egy liter bor árát sem tudják kifizetni. Vagy azt a borsodi iskolát, ahol a gyerekek a herbáljukra rákaparják a meszet a falról, hátha úgy „nagyobbat üt”. Ezekre az állapotokra gondolt Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szakállamtitkára, amikor úgy fogalmazott, hogy ha nem indul átfogó vizsgálat a helyzet megértésére és kezelésére, akkor nemzedékek fognak a semmibe hullani. Egyáltalán nem túlzott.

De mivel tudjuk, hogy a kormány a megelőzésre tavaly összesen mintegy nyolcszázmillió forintot különített el – csak viszonyításul: ennyi pénzt kapott a Századvég arra, hogy készítsen a migrációról közvélemény-kutatást –, nagy reményeink nincsenek. A kabinet drogstratégiája alighanem a jövőben is abból áll majd, hogy az Aurórában lezajlotthoz hasonló drograzziákat követően az állami média és a fideszes pártsajtó hetekig szajkózza majd, hogy azért akarnak sariázó no-go zónát az NGO-s Soros-huszárok, hogy ott lőhessék be maguknak intravénásan a marihuánát. Ez persze önmagában megint csak roppant szórakoztató, és nem is az a legnagyobb baj vele, hogy ez a grandiózus kommunikációs mesterterv könnyen lehet, hogy az ibizai Heart Club egyik sűrűn pislogó vendégének fejéből pattant ki. Hanem az, hogy ez a kormány ezen a területen sem tesz mást, csak beszél a problémáról, pedig lenne itt tennivaló. Csak ahhoz olyan államférfiak kellenének, akik évek óta épülő bűnözői hálózatokat, uzsoradinasztiákat számolnak fel, kiskirályok hatalmát törik le. Ehelyett mit látunk? Hogy a hatalom már egy kis klubtól, ha úgy tetszik, az Auróra klub nem létező ágyúitól is berezel. Aztán csodálkoznak, hogy nem állnak melléjük elegen, mikor éppen azt szajkózzák, hogy „megvédjük az országot”.