Az Auróra ágyúi, Ibiza vendégei

A kormány a drogok kapcsán sem tesz mást, csak beszél a problémáról, pedig lenne itt tennivaló.

Csattanós választ kaptak a huhogók. Hangosan csattanót méghozzá, ráadásul nem először, hanem megint! Úgy is mondhatnánk, hogy a múlt héten a jövő elkezdődött. Az a jövő, amelynek az alapjait a 2013-ban elfogadott nemzeti drogstratégiában rögzítették, jelesül, hogy Magyarországnak 2020-ra kábítószermentes országgá kell válnia. A sok sivalkodó mindezt utópiának meg hagymázas fantazmagóriának gondolta, a lábszagúházmester-tempó legvegytisztább megnyilvánulásának, de tessék, az Auróra kioszk és kert bezáratásával felvillant a remény: lehet, hogy nem is kell várnunk 2020-ig arra, hogy drogmentes legyen édes, határzárral ölelt kis hazánk. Ráadásul az Auróra nem akármilyen hely, hanem „hírhedt liberális klub”, „Soros magyarországi főhadiszállása” és „drogtanya”!

Mielőtt a bódulatlan Kárpát-medence jövője elkezdődött volna, egészen pontosan az történt, hogy a rendőrség tartott egy razziát az Auróra kioszkban, ennek során pedig tizenöt vendéget előállítottak, az Auróra kerttel pedig az történt, hogy az illetékesek hirtelen rádöbbentek, a hely nincs birtokában a kereskedelmi tevékenység megkezdéséhez és folytatásához szükséges engedélynek, és erős a gyanú, hogy ezt előbb közölték az ügyben aggasztóan jól értesült kormánysajtóval, mint az érintettekkel. Az ügyben azóta lakossági fórum is volt, ahol a nyolcadik kerületi alpolgármester és a táblával felszerelkezett lakosság is szidhatta kedvére a kábítószereseket egy kicsit, na jó: nagyon.

Bónuszként lehet még sorosozni is egyet az eset kapcsán, mert sok balliberális szervezet az Auróra utcába szervezi, szervezte vitaestjeit, úgyhogy ne lepődjünk meg, ha majd egy nemzeti konzultációban is szerepelni fog az Auróra ügye. Valahogy így: mit kezdjen a kabinet az amerikai milliárdosok által támogatott bűnbarlangokkal?

A: Be kell őket zárni örökre!

B: Építsen a helyükre luxushotelt a Mészáros és Mészáros Kft.

C: Mindkettő.

Az Auróra bezárásának története és annak kormánypárti kommunikációja persze egyáltalán nem vicces. Egyenes folytatása az olyan őrült ötleteknek, mint például az újságírók kötelező drogtesztje, és noha messze nem olyan kártékony húzás, mint amilyen például a nyolcadik kerületi tűcsereprogram ellehetetlenítése volt, de pontosan ugyanolyan álszent, mint a drogmentes Magyarország víziója, amelyről már rég kiderült, hogy a Fidesz környékén ugyanolyan politikai terméknek gondolják, mint a polgári Magyarország eszméjét. Nem tudunk másra gondolni. Ahhoz képest, hogy Orbán Viktor 2013-ban úgy fogalmazott évértékelőjében, hogy „az új típusú kábítószerek aggasztó méreteket öltött csempészete ellen újabb és újabb erőket kell mozgósítanunk”, nem történt semmi.

Tavaly két törökszentmiklósi kismama esett kómába a dizájnerdrogok használatától, egy hónapja pedig Kesznyétenben hasonló szerektől megvadult fiatalok erőszakoltak meg egy kamasz lányt. De mindennapos vendég a herbál Miskolcon is, azokban a számozott utcákban, ahol az elbontásra ítélt házak helyén majd a milliárdokból felépülő diósgyőri stadion parkolója áll majd. Napestig lehetne folytatni a rettenetes és sokkoló történeteket a meztelenre vetkőzve rohangáló vagy épp a nyálcsorgatásig szedált szerhasználókról, a patkányméreg felhasználásával készült „biofűről”. Megemlíthetnénk számos települést is, ahol már az utolsó kocsmák is bezárnak, ugyanis a herbál annyira olcsó, hogy még azok is hozzájutnak, akik egy liter bor árát sem tudják kifizetni. Vagy azt a borsodi iskolát, ahol a gyerekek a herbáljukra rákaparják a meszet a falról, hátha úgy „nagyobbat üt”. Ezekre az állapotokra gondolt Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szakállamtitkára, amikor úgy fogalmazott, hogy ha nem indul átfogó vizsgálat a helyzet megértésére és kezelésére, akkor nemzedékek fognak a semmibe hullani. Egyáltalán nem túlzott.

De mivel tudjuk, hogy a kormány a megelőzésre tavaly összesen mintegy nyolcszázmillió forintot különített el – csak viszonyításul: ennyi pénzt kapott a Századvég arra, hogy készítsen a migrációról közvélemény-kutatást –, nagy reményeink nincsenek. A kabinet drogstratégiája alighanem a jövőben is abból áll majd, hogy az Aurórában lezajlotthoz hasonló drograzziákat követően az állami média és a fideszes pártsajtó hetekig szajkózza majd, hogy azért akarnak sariázó no-go zónát az NGO-s Soros-huszárok, hogy ott lőhessék be maguknak intravénásan a marihuánát. Ez persze önmagában megint csak roppant szórakoztató, és nem is az a legnagyobb baj vele, hogy ez a grandiózus kommunikációs mesterterv könnyen lehet, hogy az ibizai Heart Club egyik sűrűn pislogó vendégének fejéből pattant ki. Hanem az, hogy ez a kormány ezen a területen sem tesz mást, csak beszél a problémáról, pedig lenne itt tennivaló. Csak ahhoz olyan államférfiak kellenének, akik évek óta épülő bűnözői hálózatokat, uzsoradinasztiákat számolnak fel, kiskirályok hatalmát törik le. Ehelyett mit látunk? Hogy a hatalom már egy kis klubtól, ha úgy tetszik, az Auróra klub nem létező ágyúitól is berezel. Aztán csodálkoznak, hogy nem állnak melléjük elegen, mikor éppen azt szajkózzák, hogy „megvédjük az országot”.