Csak nehogy átessünk megint a ló túloldalára. Ez ugrik be a Jobbik elnökének bocsánatkérős interjúját követő kommentárok olvasása közben. Különösen igaz ez a Hvg.hu-n megjelent írásra, amely – címe szerint – „húsz kőkemény idézettel” próbálja cáfolni „a patyolattiszta lelkű Vona Gábort”. Kőkemény idézetet biztosan lehetne többet is gyűjteni – akár más pártok képviselőitől is –, amellyel a rasszista vagy antiszemita bélyeget okkal vagy ok nélkül sokakra rá lehetne sütni. Nem a felmentésről és nem is a vádról érdemes azonban csak elmélkedni, hanem a következményekről is. Pontosabban arról, hogy ha a társadalmat feszítő kulturális-civilizációs problémákról nem beszélünk, attól azok még létezni fognak. Teljesen érthető, ha a Jobbik számos korábbi megnyilvánulása félelmet, rossz érzést ébresztett sokakban, mégis lépjünk most egy kicsit túl a rasszistázáson. A Hvg.hu kőkemény felsorolásából két pont volt igazán mellbevágó számomra. A szerző felrótta ugyanis, hogy Vona a párt idei majálisán úgy fogalmazott: „A Fidesz és az MSZP is betett az Országgyűlésbe díszcigányokat, és hagyták, hogy lopjanak.” A bűnlajstromban szerepel továbbá az is, hogy a politikus még 2010-ben kifejtette: „A bentlakásos iskolákban történő oktatás jelenti az egyedüli működőképes eszközt a cigány gyermekek társadalmi integrálásához.”
Stíluselemeken lehet vitatkozni, de a helyzet az, hogy a két nevezett és már 12+11 éven át kormányzó párt valóban díszcigányokat ültetett a parlamentbe, és valóban hagyta, hogy lopjanak. Hogy a jelennél maradjunk, Farkas Flórián ügyeiről alighanem húsznál jóval több kőkemény mondatot találnánk, de a botrányok sora mit sem változtatott azon a tényen, hogy ez a köztörvényes bűnöző még mindig országgyűlési képviselő, miniszterelnöki megbízott lehet. Már a kancelláriaminiszter is megpróbálta kijátszani a rasszistakártyát, azzal vádolva meg kétszer is lapunk munkatársát, hogy Farkast cigány származása miatt bírálja. Az ilyesmit azonban élből, a leghatározottabban kell visszautasítani. Farkas esetében (is) teljesen mindegy, hogy cigány vagy nem, normális ember nem ez alapján mér, az a baj vele, hogy közpénzhegyeket tüntetett el, és épp a hazai cigányságnak okozott hatalmas anyagi és erkölcsi károkat. Ilyen egyszerű.
A bentlakásos iskolák ügye ennél bonyolultabb. Aki a való életben találkozik, foglalkozik társadalmilag súlyosan leszakadt csoportokkal, tudja, hogy a felzárkózást, a pályára állítást egészen kis korban el kell(ene) kezdeni. Ez megint csak nem kizárólag cigánykérdés, bár ha a buta politikai korrektséget félretesszük, azt mindannyian jól tudjuk, hogy arányaiban jóval több roma tartozik ezekhez a csoportokhoz, mint nem roma. A bentlakásos sulik, avagy speciális kollégiumok ügye sokkal fontosabb annál, semhogy pártpolitikai meg ideológiai viták áldozatává váljon. Ez szakmai kérdés, létrehozásuk mellett rengeteg érv szól. Olyan családias, a gyerekeket kisebb csoportokban oktató-nevelő városi intézményekre kell gondolni, ahová a szülők is örömmel adják be gyermekeiket. Nyilván sokan nem fogják elengedni a családból őket, de sokan mások meg igen, ha azt látják, hogy az akár nyolc-tíz éves gyerekek ezekben a központokban szeretetet kapnak, és esélyhez jutnak a kiemelkedésre. Sok pénz, komoly szaktudás és nagy szív kell hozzá, de ezt a hálózatot igenis ki kellene építeni! A roma felsőoktatási kollégiumok rendszere már működik, még ha viszonylag szűk keretek között is, ám oda óhatatlanul jobb helyzetben lévő és már a középfokú iskolát maguk mögött tudó fiatalok juthatnak be, nem a legelesettebbek.
Mindennek alapja azonban az érdemi, építő diskurzus. Különösebben nem érdekelne, melyik politikus, publicista mit vág a másik fejéhez, ha nem tartanék attól, hogy a kétezres évek közepére jellemző, rengeteg kárt okozó polkorrekt világ visszatérhet. A Jobbik mindeddig a szélső pólust jelentette, amelytől a közép felé haladva kialakult valamilyen diszkurzív tér. Az ő cukisodásuk, középre sorolásuk közepette sem szabad hagyni, hogy az értelmezést, a problémafelvetést bármelyik politikai-ideológiai oldal kisajátítsa, és saját várát építse mások bajából. Az értelmes, építő és bátor viták lefolytatása legalább annyira fontos, mint a valódi rasszisták néven nevezése.
