Mi, magyarok átélhettünk drámát és ünnepet is az uszodában éjszaka. Valljuk be, sokan latolgattuk, hogy vajon Cseh László vagy a legjobb idővel a döntőbe jutott Kenderesi Tamás nyeri-e a bajnoki címet a 200 méteres pillangó számában, hittük, hogy Michael Phelps már nem a régi, ám minden elképzelésünk csődöt mondott. Sajnos Cseh László is...
Bár az első ötvennél még ő vezetett, végül csak hetedik lett, és ezúttal Phelps sem engedte, hogy Kenderesi lehajrázza, ahogyan az elő- és a középfutamban tette. Az amerikai ezzel a huszadik olimpiai aranyérmét nyerte – később ezt megtoldotta még eggyel a 4x200 méteres gyorsváltó tagjaként –, Kenderesi Tamás elé pedig még a japán Szakai Maszato is befurakodott a második helyre. Emiatt persze nem szabad neheztelni rá, hiszen az 1:53,62 élete legjobb eredménye, az első magyar bronzérmet nyerte Rióban, még nincs húszéves, tehát ragyogó jövő áll előtte.
– Fantasztikus volt! Kiúsztam magamból mindent, teljesült az, amiről álmodtam, és ennek nagyon örülök. Az is fontos, hogy az előfutamban és a középfutamban két olyan eredményt értem el, amelyeknek köszönhetően talán kicsit megismert a világ. Úszás közben elsősorban Michael Phelpst figyeltem, és persze Cseh Lacit, annak is örülök, hogy sikerült őt is legyőznöm. A jövőre nézve biztató, hogy mindössze négy tizedre voltam az aranyéremtől.
A szám legnagyobb vesztese kétségtelenül Cseh László, akitől a leginkább ebben a számban volt várható pályafutásának első aranyérme, és ha százon nem tud nyerni, 31 évesen már alighanem le kell mondania az olimpiai bajnoki címről szőtt álmairól.
– Nem volt szerencsés, hogy másodszorra rajtoltunk el, de nem zavart. A baj az volt, hogy az utolsó ötven méteren egy helyben álltam, úgy éreztem, mintha tíz perccel korábban úsztam volna egy másik számban. Ez borzasztó volt. Egész egyszerűen elfáradtam. Próbáltam menni, vártam a londoni könnyed úszást, de nem jött, valami nagyon félresikerült. Ha fele olyan jó formában lennék, mint voltam a londoni Európa-bajnokságon, akkor simán nyertem volna. Kenderesi Tamás bronzérmének viszont örülök, gratulálok neki, én pedig még belevágok majd a 100 m pillangóba, ott hátha nem fáradok el és ott tudok javítani.
„Délelőtt” a címvédő Gyurta Dániel kiesése 200 méter mellen, Cseh László összeomlása a negyedik ötvenen – ez volt a dráma. Kenderesi Tamás bronzérme gyógyírnak számított, de a kellemes slusszpoén sem maradt el. Ki más szolgált volna vele, ha nem Hosszú Katinka, akinek megérte visszalépni a 200 méter pillangótól, hiszen így pihenten vághatott neki a 200 méter vegyesnek, és ha már elindult, meg is nyerte. Így ő az egyetlen női úszó eddig, aki három aranyérmet nyert Rióban, a férfiaknál ezzel Michael Phelps dicsekedhet el.
– Nehéz felfogni, amit tettem – mondta hajnali egykor is telt házas sajtótájékoztatón. – Nem volt még olimpiai érmem, amikor Rióba érkeztem, ezért bármilyennek örültem volna, erre most van három aranyam! Nem a mai volt a legjobb versenyem, de készültünk arra, hogy akkor is én csapjak célba elsőként, ha az úszásom nem tökéletes. Négy éve Londonban túlságosan ideges voltam, ezért el kellett hitetnem magammal, hogy a riói olimpia csak egy verseny a sok közül. Csak önmagamra összpontosítottam, a saját munkámra építettem, és ez három győzelmet hozott. Egy aranyérem is óriási siker lenne számomra, a háromból három viszont egyenesen csodálatos. Eddig sem volt rajtam teher, most már nem is lesz, továbbra is szeretném nagyon élvezni a versenyt.
Katinka ma a 4x200 méter gyors váltóját élvezheti, az élvezeteket pedig a 200 méter háton fokozhatja.
