– Nyilván már abban a pillanatban tudta, hogy ez mivel jár együtt. Ugyanakkor ön sosem volt az az ember, aki szereti a rivaldafényt, a felhajtást. London után nyilván ebben is szerzett rutint, de most miként fogja kezelni ezt az új, még intenzívebb népszerűséget?
– Azt hiszem, én nem tudok elég rutint szerezni ahhoz, hogy jól kezeljem ezeket a helyzeteket. Sok helyre hívnak, de sajnos még ha szeretnék, se tudok mindenhová elmenni. Szóval próbálom úgy szűrni a megkereséseket, hogy még én is jól érezzem magam.
– És meddig tart az ünneplés? Beszéltek már arról, hogy mikor kezdik újra a munkát?
– Már az olimpia előtt aláírtam az új szerződésem az Újpesti Torna Egylettel, Tokióig mindenképp folytatom. Hogy most mi következik? Fogalmam sincs. Egyelőre csak augusztus 20-ig, az utolsó döntőig terveztünk, kell pár nap, amíg megbeszéljük, hogyan tovább.
– Az elkövetkező hetekben nyilván sok kérdést kap az emberektől. Ha egy kis kajakos tanácsot kér: mi kell ahhoz, hogy idáig vezessen az ő útja is, akkor mit válaszol neki?
– Azt mondanám, hogy amit ő tud változtatni, befolyásolni, az az edzés. Ha becsülettel készül, dolgozik, akkor megadja magának a lehetőséget arra, hogy egyszer ő is bajnok legyen. Én ezt a saját bőrömön már megtapasztaltam.
– És miként látja: befogható lesz minden idők legeredményesebb női kajakosa, a nyolcszoros olimpiai bajnok Birgit Fischer a jövőben?
– Nagy siker után mindig pozitívan lát az ember, így most azt mondom, akár még elérhető is lehet, és hatalmas motivációt jelent, hogy esetleg majd egyszer minden idők legeredményesebb magyar sportolója lehetnék. Nagyon hosszú azonban az odavezető út, és fiatalabb már én sem leszek. Tehát reálisan nézve, még csak most jönne a neheze.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!