Egy római átszállás, majd röpke 11 óra utazás után, magyar idő szerint péntek hajnali 3-kor szállt le Szöulban az a gép, amely számos koreai utas és jó néhány téli olimpia miatt érkező látogató mellett engem is Dél-Koreába hozott. A Magyar Nemzet olvasói ugyanis innentől helyszíni tudósításokat olvashatnak a phjogcshangi játékokról, aminek egyik kiemelt terepe a már a téli olimpia elején beüzemelt Rövidpálya blog.
Az Incshoni reptéren a transzfervonatra való átszállás előtt két dologra lettem figyelmes. Egyik, hogy a vágányokhoz érés előtt biztonsági ellenőrzésen kell átesni, ami hasonló a tavaly nyári budapesti vizes vb létesítményeinek bejáratainál tapasztalthoz, csak éppen tízszer olyan gyors.
Másik, hogy már itt kialakítottak egy olimpiát népszerűsítő várótermet, hatalmas kivetítővel és különböző interaktív érdekességekkel. Ezek közül egyet volt szerencsém kipróbálni, de valahol azt kívánom, bár ne tettem volna: egy VR-szemüveget vetetett föl velem egy fiatal koreai önkéntes, de előtte még megnyomott néhány gombot, amivel szerintem a legnehezebb pályát választotta ki.
No nem valamiféle videojátékról van szó, hanem olyan szemüvegről, amit ha fölveszünk, egy 3D-videót láthatunk magunk előtt, azt érezve, mintha mi csinálnánk, amit látunk. Ám ahelyett, hogy valamelyik phjongcshangi sípálya tetejéről néztem volna körbe, rögtön megindultam a lejtőn lefelé, iszonyatosnak tűnő sebességgel, és hatalmas ugratókról elrugaszkodva. A harmadik repülés után elkezdtem kissé szédülni, a negyedik után pedig gyorsan vissza is adtam a szemüveget. A srác vigyorogva közölte: ez bizony az egyik phjongcshangi snowboardcrosspálya.
Hamarosan az ország nyugati feléből a keletibe tartva annak közelébe is értem, hogy fölvegyem az akkreditációmat, majd továbbindultam a jeges eseményeknek otthont adó Kangnung fele, reménykedve, hogy már az első napon látok valamit a versenyekből is – ugyanis amikor odahaza 10 óra van, itt már megy le a nap. Tervemnek lehet, hogy gátat szab a dugó, amibe most keveredtünk, ám annak örülhetek, hogy a poszt elküldéséhez egy mellettem ülő kedves helyi kolléga megosztotta velem a mobilinternetjét, amikor látta, hogy a busz wifijéhez nem tudok csatlakozni.
Ez az első benyomásokat is leképezi, mindenki segítőkész.
Rövidpálya
A nevében a 2018-as olimpián érmes reményeinket tápláló sportágra, a rövid pályás gyorskorcsolyára utaló blogunkban egyéni szempontok alapján keressük a phjongcshangi érdekességeket. És amint a Magyar Nemzet tudósítója megérkezik Dél-Koreába, helyszíni posztokkal is jelentkezünk ugyanitt.
