Most már a minimum a legtöbb

(Trento) A csütörtök este Meránóban, a női kézilabda-világbajnokság negyeddöntőjében Oroszországtól elszenvedett 30-23-as vereség után hatalmas csalódottság lett úrrá a játékosokon és a vezetőkön egyaránt. Érthetően, hiszen az olimpiai második, Európa-bajnok együttes ezúttal is érmet szeretett volna nyerni. Egyelőre azonban elsősorban lelkileg kell összeszedniük magukat a lányoknak ahhoz, hogy elérjék minimális céljukat, a világbajnokság ötödik helyét. Nem könnyű feladat, mert először az örök rivális osztrákok következnek, majd a legutóbbi vb-n ezüstéremig jutó franciák.

-KÉZILABDA-
Nem annyira a vereség ténye, mint inkább mértéke volt megdöbbentő csütörtök este. Gyakorlatilag csupán az első félidőben tudott ellenállni a magyar válogatott az orosz csapatnak, de 9-8-as és 10-9-es állásnál öt lehetőségből sem sikerült az egyenlítés. A kapkodásra jellemző, hogy sorozatban adták el a labdát játékosaink, és nem elég, hogy gólt nem szereztek, az oroszok indítottak, és növelték az előnyüket. A második félidőben alakult kínossá a különbség, már 26-15-re is vezetett az ellenfél, ám a továbbjutást már elszalasztó csapat legalább küzdött a tisztes(ebb) eredményért.
A mérkőzést követően azonban így is minden játékos magába roskadva meredt a semmibe.
– Nem is emlékszem, mikor szenvedtünk utoljára ilyen súlyos vereséget… Döbbenetes! – jegyezte meg a csapatkapitány, Pádár Ildikó. Ennél tömörebben képtelenség megfogalmazni a lényeget. A játékosok többsége egyébként gyorsan az öltözőbe menekült, Mocsai Lajos viszont azonnal elemezte a történteket.
– Tudtuk, hogy csak nagyon fegyelmezett védekezéssel lehet megállítani az oroszokat, ám mindössze tíz percen keresztül volt képes rá a csapat – magyarázta a szövetségi kapitány. – Akkor fel is zárkóztunk, és egygólos hátrányunknál úgy éreztem, az oroszok is elbizonytalanodtak. Aztán öt rossz átadással kisegítettük őket, no meg nem tudtuk tartani a bal átlövőjüket, a nyolc gólig jutó Karejevát, és ez megpecsételte a sorsunkat. Ezért kaphattunk ilyen sok gólt, ráadásul támadásban a felállt védelem ellen túlzottan kiszámíthatóan, statikusan játszottunk.
A kapitányon többen is számon kérték, hogy a második félidő elején, amikor újra hullámvölgybe került a csapat, nem kért időt.
– Semmi jelentősége nem lett volna, mert a cserékkel megbeszéltem, mi a teendőjük, és úgy éreztem, a rövid szünettel sem tudnám kizökkenteni ritmusából az ellenfelet.
Mocsai szerint az a legnagyobb gond, hogy a tavalyi sikerek után túlzottan magára maradt a válogatott, a klubok az idén kevés lehetőséget adtak a közös munkára. Persze az egyesületek szempontjai is érthetők, hiszen az elmúlt esztendőben több mint öt hónapon keresztül nélkülözték legjobbjaikat. Az idén selejtezőket nem kellett játszania a csapatnak, ezért egyeztek meg rövidebb felkészülésben a szövetség vezetőivel. A másik nagy gond, hogy a külföldön szereplők sérülések és edzőjük elképzelései miatt csak keveset játszottak klubjukban, így legjobb formájuktól messze elmaradtak, ráadásul önbizalomhiánnyal is küszködtek. A mélyebb elemzésre ráérünk még, most a következő két mérkőzés a legfontosabb, az, hogy legalább az ötödik helyet elérje a csapat, és emelt fővel távozhasson a világbajnokságról.
A jövő szempontjából most ez a legfontosabb, meg egyébként is: a részsiker is tartást adhat.
***
A negyeddöntőben: Oroszország–Magyarország 30-23, Norvégia–Franciaország 29-26, Dánia–Ausztria 27-26, Jugoszlávia–Svédország 32-18. A helyosztók párosítása, ma, elődöntő: Oroszország–Dánia (Trento, 20.30 óra), Norvégia–Jugoszlávia (Bolzano, 20.30). Az 5-8. helyért: Magyarország– Ausztria (Trento, 18), Franciaország–Svédország (Bolzano, 18).