Pénzek a sapka alatt

Már réges-régóta a levegőben lógott az ötlet, csak az volt a kérdés, hogy ki veti föl. Nos, a német futballszövetség elnöke állt elő a kezdeményezéssel, hogy ideje lenne végre megszabni a játékosfizetések fölső határát. Egy interjúban arról beszélt, hogy 2004-ig kidolgozható egy olyan szisztéma, amely Európa valamennyi országában használható lesz.
Világos a szándék, és teljesen érthető. Amióta, elsősorban a Bajnokok Ligájának köszönhetően a siker a legremekebb üzlet a pályák körül, a kontinens elit csapatai nyaranta egymást licitálják fölül a játékosvásárlásnál. A kiemelkedő gladiátorok ára ma már akkora, hogy a hétköznapok embere még számolni is elfelejt, eszébe se jut, hogy a saját életére lefordítsa a számára hihetetlen összegeket. Gondolják csak el, az éppen aktuális ranglista szerint legdrágább futballistát, a francia Zinedine Zidane-t a nyáron 60,64 millió dollárért vette meg a Juventustól a Real Madrid, az a klub, amelyik tavaly Luis Figóért 56,1 milliót fizetett, ugyancsak dollárban. Hogy mekkora összegekről van szó, arra bizonyíték, hogy a lista hatodikja, Andrij Sevcsenko is 25 millió dollárt ért meg az AC Milannak, amikor két esztendeje magához szólította őt Kijevből.
Mayer-Vorfelder úr javaslata ugyan nem a vételárak szabályozásáról, hanem a fizetésekről szól, ám a kifizetett összegek sejtetik, hogy nem csupán a megszerzés, a javadalmazás is rengeteg pénzbe kerül a vikágklasszisok esetében. Így aztán tényleg itt az ideje, hogy a valódi profi futballban is létezzen felső határ, bevett intézmény legyen az Egyesült Államokban a kosárlabdában, a baseballban és az amerikai futballban bevált, úgynevezett fizetési sapka (salary cap).
A magyar labdarúgás nem arról híres mostanában, hogy siet elébe menni az Európában megjelenő kezdeményezéseknek, ám nem ártana, ha itthon is bevezetnének valami hasonló rendszert Herr Mayer-Vorfelder ötletéből kiindulva. Mert ugyebár a nívót, az eredményeket és az érdeklődést véve alapul, a játékosokért és a játékosoknak kifizetett összegek enyhén szólva is irreálisak. A fizetési sapka meghonosítása segíthet abban, hogy ne álljon fönn a polgári jogban jól ismert ellentmondás, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás aránytalansága.
Ellenemre vethetik, hogy minek a szabályozás, a piac arra való, hogy rendre eldöntse, mi mennyit ér. Nos, a magyar futballban igazi piac egyelőre még nem létezik, a kereslet és a kínálat (edzőké, játékosoké, de még a befektetőké is) inkább a különféle kapcsolatokon, összefonódásokon alapul, nem a valódi értékek mentén szerveződik. Meg aztán, ha Nyugat-Európában, ahol valódi a piac s valódi a futball, elgondolkoznak azon, hogy határt szabjanak a kifizetéseknek, nálunk ezerszer inkább meggondolandó, mire költsünk és mennyit.
Illúzióim nincsenek, a megvalósításnak számtalan akadálya létezik nálunk, legyen elég csak a napi érdekek uralmára utalnom.
Arra, hogy nálunk a szemellenző a divat, nem a sapka.