A berni csodától a Berni csodáig

Már vetítik Németországban a Berni csodát, vagyis azt a játékfilmet, amelyben főszerep jut az 1954-es futball-világbajnokság döntőjének, amelyben ugyebár NSZK–Magyarország 3:2.
Aligha meglepő, hogy a bemutató kapcsán többeknek eszébe jut, miért nem készült eddig film arról a sikerről, amely – ezt határozottan állítja mindenki – alapvető befolyással volt Németország történelmére. Bizonyítékként legyen elegendő annyi, hogy a második világháború után 1954. július 4-én játszották el először német határokon túl hivatalosan az ország himnuszát, s tapsolták meg elismerően polgárait.
A hozzáértők szerint a film meséje nem túl erős, ám a berni döntő jóvoltából annyi érzelem zúdul a vászonról a nézőre, hogy garantált a kasszasiker. Meg persze az előzmények is hatnak, hiszen az elmúlt negyvenkilenc esztendőben ezerszer és ezerszer bemutatták filmhíradókban, televízióban a három német gólt. Ezek után képzelhető, hányan lesznek kíváncsiak a Berni csodára, amelynek szereplőválogatásánál a futballtudás volt talán a legfontosabb szempont. Okkal, hiszen az alkotók újraforgatták a döntőt, rekonstruálták a gólokat, s még arra is figyeltek, hogy a legendás Fritz Waltert alakító színész a megszólalásig hasonlítson Fritz Walterre.
Ennyi igazán jár akkor, ha csoda történt… Mert a futballtörténelem egyik legváratlanabb eredménye volt, hogy a világ elismert legjobbjaként kikaptunk a világbajnokság döntőjében. Igen ám, de nincsenek csodák racionális mag nélkül, így aztán akármekkora a csalódásunk, tudni kell, hogy nem csupán a sors akarta a németek győzelmét.
Ők is tettek érte, nem is keveset.
Sepp Herbergert nem véletlenül titulálták mágusnak, a kapitány nagy taktikus. Emellett bátor ember volt, nem félt a kritikáktól. Pedig kapott hideget-meleget akkor, amikor a világbajnokság csoportmeccsei során 8:3-ra kikapott a csapata – Magyarországtól. Igen ám, de ezen a mérkőzésen öt (!) olyan játékosát nem szerepeltette (Turek, Mai, Morlock, Ottmar Walter, Schäfer) akik aztán ott voltak a Wankdorf-stadionban. Mondhatni, föladta ezt a meccset. Nem biztos, hogy annak tudatában, hogy majd a döntőben újra velünk kerülnek össze, inkább azért, hogy a könnyebb ágra kerüljön. Mert igaz, hogy az NSZK-nak öt meccset kellett játszania a döntőig, míg nekünk csak négyet, de a törökökkel, a jugoszlávokkal és az osztrákokkal sokkal könnyebb volt fölvenni a harcot, mint Brazíliával és Uruguayjal.
Öt új ember, könnyebb mecscsek – így érkezett el a berni csoda küszöbére Sepp Herberger, aki – a kortársak emlékezete szerint – tudta, hogyne tudta volna, hogy a magyarok a jobbak. Ezért mondta az öltözőben, hogy a játékban képtelenség megverni bennünket, csak fizikummal lehet. Ezért a taktika a sok futásra, a brusztolós játékra épült, amelyhez jó alapot adott, hogy július 4-én Bernben esett az eső, mély, csúszós volt a talaj.
Herberger tehát megjátszotta valamennyi esélyt, ami a csapata mellett szólt, ehhez kellett még, ha kellett – megengedem – a sors… És emiatt beszélhetnek ma berni csodáról a németek, készülhetett el a Berni csoda című film, és verhetjük a fejünket a falba – mi.
Ezzel együtt az egykori döntő (még élő) magyar szereplői is megbecsült emberek Németországban, gyakorta meghívják őket élménybeszámolóra. Sőt jövőre, a finálé fél évszázados évfordulóján német– magyar meccs lesz Kaiserslauternben, a Fritz Walter-stadionban. Ha nyerünk, biztos mi is meghívnánk őket, elvégre nekünk Puskás Ferenc-stadionunk van.
Csak éppen az alkalmat szalasztottuk el a majdani ünneplésre 1954-ben.