Görbicz és Zácsik még olimpiai részvételt érhet

Németh András szerint a magyar játékosokkal a magyar edzők feltétlenül eredményesebbek lehetnek.

– A soron következő, norvégok elleni mérkőzés előtt terjedt is a szóbeszéd, hogy nagy különbségű vereség esetén lemond. Volt ennek alapja?
– Nem, ez merő találgatás lehetett. Egyszer végül is elmenekültem már a feladat elől, másodszor ezt nem szeretném megtenni.

– A csapat viszont „elmenekült” a döntő és a zárónap elől, a házigazda válogatott nem tette tiszteletét a budapesti végjátékban. Ha ezt külön kérni kell a játékosoktól, az már régen rossz – de ha nem érezték, hogy ott a helyük, nem kellett volna erre nyomatékkal felhívni a figyelmüket?
– Nagyon hosszú négy hetet dolgoztak végig és töltöttek együtt, percről percre be volt osztva az életük, iszonyatos médiaigénynek kellett megfelelniük. Bizonyos fokig megértem, hogy ebből ki akartak szakadni, amint lehetett.

– Igazán megértő. Egy edzőnek manapság mennyivel kell kompromisszumkészebbnek lennie, mint mondjuk húsz esztendeje? Hány olyan alkut köt meg a játékosokkal, amely az 1990-es években még elképzelhetetlen lett volna?
– Egy válogatottedzőnek feltétlenül kompromisszumkészebbnek kell lennie, mint egy klubnál dolgozónak. Mert amit a kluboknál rövidebb-hosszabb idő után mindig ki tudtam alakítani, arra a válogatottnál nem is törekedhetek. Ide kész emberek, egyéniségek érkeznek, az ő habitusukat, tudásukat, képességeiket kell összehangolni.

– Önnek, aki hajdan csapatai minden percében jelen volt, akár nyaralások, vetélkedők szervezésével is, mennyire közvetlen és folyamatos a kommunikációja ma a játékosaival?
– A válogatottat nyilván ebben a tekintetben sem lehet egy klubcsapattal összehasonlítani, de a kor is egészen más. Húsz évet képtelenség kihagyni a történelemből. A mai játékosok mások, másképp élik az életüket, én pont akkor követnék el hibát, ha ezt nem venném figyelembe, ha mindent úgy csinálnék, mint két évtizeddel ezelőtt. Tehát más a nexusunk, de úgy gondolom, semmiképpen sem rossz, ráadásul azért is van mellettem Pálinger Kati, mert ő ezen a téren is tud segíteni.

– Az edzőt elsősorban persze az eredményei minősítik, ezért haladjunk ezek mentén. Az kijelenthető, hogy az osztrákok elleni, júniusi világbajnoki selejtezőn kötelező túljutni?
– Igen, ez egyértelmű.

– Mire mehet a magyar válogatott a decemberi, dániai vb-n? Az olimpiai selejtezőt érő első hét hely valamelyikének elérése elvárás vagy a bravúr kategóriája?
– A magyar csapatnak a kritikus mérkőzésen, a vb-nyolcaddöntőn kell kifejezetten jól játszania. De hogy ez mennyire sikerül, azt nagyon nehéz megjósolni. Egy évvel ezelőtt például még egészen más emberek álltak a válogatott rendelkezésére, azóta Görbicz Anita és Zácsik Szandra is kiesett. Óvatos vagyok, mert ki tudja, hogy a szülés után mennyire akarnak visszatérni és mire képesek. Amíg nincsenek stabil pontjaink, addig nem gondolkodhatunk helyezésekben.

– Miért nincsenek stabil játékosaink? Ez bizonyára nem balszerencse, magyar átok, valaki valamiben hibázik. Ki és miben?
– Az utánpótlás terén nem állunk rosszul, tulajdonképpen egy szakaszt nem tudunk áthidalni: azt, hogy hogyan kell klasszisokat nevelni. Tóth Gabiból és Planéta Szimonettából például bármi lehet, de hogy igazi klasszis váljék belőlük, ahhoz a klubjuknak és a válogatottnak egyszerre, egyformán kell őket menedzselni, építeni.

– Mennyi múlik az edzőkön? Sokak szerint a skandináv módszer és az ahhoz kapcsolódó informatikai, sporttudományos, az étkezést is magában foglaló háttér előnyei behozhatatlanok.
– Biztosan van, amiben ők jobbak, mint mi, de olyan is van, amiben mi vagyunk jobbak. Feltétlenül hiszek abban, hogy a magyar játékosokkal a magyar edzők eredményesebbek lehetnek.

– Például a riói olimpián is? Ahol akár – mivel a Hypónál együtt dolgozott gyakorlatilag a brazil válogatottal – a hazaiakat is vezethetné a mieink ellen, de ha a két csapat találkozik, ez fordítva lesz.
– Bár lenne! Mert akkor azt a meccset meg is fogjuk nyerni.