– Legutóbbi kapitánysága során, egy hónappal akkori utolsó világversenye, a 2007-es vb után lemondott. Ezért kissé félve kérdezem, most hol tart az értékeléssel. Attól, hogy mint ön is, más is többször elmondta: a hatodik hely a realitás, maradt önben hiányérzet?
– Ha a spanyolok elleni utolsó, emberelőnyös támadásunkból gólt lövünk, elődöntősök vagyunk, ha viszont a románok ellen nem fordítunk a végén, akkor tizedikek. Most sokkal több idő jutott az elemzésre, mint 2008-ban, amikor azonnal beleestem a klubommal, a Hypóval a BL-sorozatba. Idén megnéztem és részletekbe menően kijegyzeteltem az összes meccset, sokkal tisztábban látom az erényeket és a hibákat.
– Melyekből volt több?
– Nagyon sok jó és rossz történt velünk az Eb-n, de ami jó, az megtartható, ami rossz, az kijavítható. Előbbi kategóriába sorolom a kiváló kapusteljesítményt, amelyet nem vártunk, és azt, hogy a 32 hetesünkből 30-at belőttünk. Méghozzá Görbicz Anita nélkül, aki sokkal jobban hiányzott annál is, mint ahogy hittem. Nemcsak a góljai: nélküle a csapatunknak nem volt igazi vezére. Kísérleteket tettünk rá, hogy találjunk, de egyik sem járt eredménnyel. Az Európa-bajnok Norvégia négy olyan játékost is fel tudott mutatni, akiket végig pályán lehetett tartani, és mindig pozitívan járultak hozzá az összteljesítményhez, még a mögöttünk végzett dánok és románok is rendelkeztek két ilyen játékossal, míg nálunk Kiss Éván kívül istenigazából más nem akadt. Másrészt a magyar válogatott rendelkezett a legtöbb pályára dobható emberrel, de nagyon nehéz volt megtalálni, kivel mire lehet menni az adott mérkőzésen.
– Ez legkevésbé a dánok ellen sikerült. Ezért, no meg az ellenfél látványos taktikája – hét mezőnyjátékossal támadtak – és a sokkal kevésbé látványos magyar reakció miatt kapta ön is messze a legtöbb kritikát. Ahogyan ismerem, azóta százszor visszanézte ezt a mérkőzést; utólag mennyire érzi jogosnak a bírálatot?
– A dánok a 15. percben kezdtek hét emberrel támadni, ekkor 6-5-re vezettek. Ha a játékidő alapján ezt a hatot megszorozzuk néggyel, 24 jön ki, de ennyi gólt sem lőttek, csak 23-at. Felállt védőfallal 45 perc alatt 12 gólt kaptunk, a számok tehát nem igazolják, hogy ez döntött volna. Hanem az, hogy nagyon gyengén támadtunk. Az osztrákok korábban már alkalmazták ezt a taktikát ellenünk, akkor szereztünk három labdát, bedobtuk az üres kapuba, és vége is volt a meccsnek. Most is tudtuk, mit kellene tenni, a szünetben még pontosítottuk is, mégsem sikerült.
– A soron következő, norvégok elleni mérkőzés előtt terjedt is a szóbeszéd, hogy nagy különbségű vereség esetén lemond. Volt ennek alapja?
– Nem, ez merő találgatás lehetett. Egyszer végül is elmenekültem már a feladat elől, másodszor ezt nem szeretném megtenni.
– A csapat viszont „elmenekült” a döntő és a zárónap elől, a házigazda válogatott nem tette tiszteletét a budapesti végjátékban. Ha ezt külön kérni kell a játékosoktól, az már régen rossz – de ha nem érezték, hogy ott a helyük, nem kellett volna erre nyomatékkal felhívni a figyelmüket?
– Nagyon hosszú négy hetet dolgoztak végig és töltöttek együtt, percről percre be volt osztva az életük, iszonyatos médiaigénynek kellett megfelelniük. Bizonyos fokig megértem, hogy ebből ki akartak szakadni, amint lehetett.
– Igazán megértő. Egy edzőnek manapság mennyivel kell kompromisszumkészebbnek lennie, mint mondjuk húsz esztendeje? Hány olyan alkut köt meg a játékosokkal, amely az 1990-es években még elképzelhetetlen lett volna?
– Egy válogatottedzőnek feltétlenül kompromisszumkészebbnek kell lennie, mint egy klubnál dolgozónak. Mert amit a kluboknál rövidebb-hosszabb idő után mindig ki tudtam alakítani, arra a válogatottnál nem is törekedhetek. Ide kész emberek, egyéniségek érkeznek, az ő habitusukat, tudásukat, képességeiket kell összehangolni.
– Önnek, aki hajdan csapatai minden percében jelen volt, akár nyaralások, vetélkedők szervezésével is, mennyire közvetlen és folyamatos a kommunikációja ma a játékosaival?
– A válogatottat nyilván ebben a tekintetben sem lehet egy klubcsapattal összehasonlítani, de a kor is egészen más. Húsz évet képtelenség kihagyni a történelemből. A mai játékosok mások, másképp élik az életüket, én pont akkor követnék el hibát, ha ezt nem venném figyelembe, ha mindent úgy csinálnék, mint két évtizeddel ezelőtt. Tehát más a nexusunk, de úgy gondolom, semmiképpen sem rossz, ráadásul azért is van mellettem Pálinger Kati, mert ő ezen a téren is tud segíteni.
– Az edzőt elsősorban persze az eredményei minősítik, ezért haladjunk ezek mentén. Az kijelenthető, hogy az osztrákok elleni, júniusi világbajnoki selejtezőn kötelező túljutni?
– Igen, ez egyértelmű.
– Mire mehet a magyar válogatott a decemberi, dániai vb-n? Az olimpiai selejtezőt érő első hét hely valamelyikének elérése elvárás vagy a bravúr kategóriája?
– A magyar csapatnak a kritikus mérkőzésen, a vb-nyolcaddöntőn kell kifejezetten jól játszania. De hogy ez mennyire sikerül, azt nagyon nehéz megjósolni. Egy évvel ezelőtt például még egészen más emberek álltak a válogatott rendelkezésére, azóta Görbicz Anita és Zácsik Szandra is kiesett. Óvatos vagyok, mert ki tudja, hogy a szülés után mennyire akarnak visszatérni és mire képesek. Amíg nincsenek stabil pontjaink, addig nem gondolkodhatunk helyezésekben.
– Miért nincsenek stabil játékosaink? Ez bizonyára nem balszerencse, magyar átok, valaki valamiben hibázik. Ki és miben?
– Az utánpótlás terén nem állunk rosszul, tulajdonképpen egy szakaszt nem tudunk áthidalni: azt, hogy hogyan kell klasszisokat nevelni. Tóth Gabiból és Planéta Szimonettából például bármi lehet, de hogy igazi klasszis váljék belőlük, ahhoz a klubjuknak és a válogatottnak egyszerre, egyformán kell őket menedzselni, építeni.
– Mennyi múlik az edzőkön? Sokak szerint a skandináv módszer és az ahhoz kapcsolódó informatikai, sporttudományos, az étkezést is magában foglaló háttér előnyei behozhatatlanok.
– Biztosan van, amiben ők jobbak, mint mi, de olyan is van, amiben mi vagyunk jobbak. Feltétlenül hiszek abban, hogy a magyar játékosokkal a magyar edzők eredményesebbek lehetnek.
– Például a riói olimpián is? Ahol akár – mivel a Hypónál együtt dolgozott gyakorlatilag a brazil válogatottal – a hazaiakat is vezethetné a mieink ellen, de ha a két csapat találkozik, ez fordítva lesz.
– Bár lenne! Mert akkor azt a meccset meg is fogjuk nyerni.
