Olykor bele kell harapni a nyelvbe, amikor egy klasszis a fiát látja futballozni

A Ferencváros több fiatalt is elvitt a spanyolországi edzőtáborába, köztük a fiókcsapatként működő Soroksár két játékosát, a 22 éves Halmai Ádámot és a 17 esztendős Lisztes Krisztiánt. Róluk tudni illik, hogy mindkettőjük édesapja sokszoros válogatott futballista, és őket kérdeztük, hogy ennyire komoly múlttal hogyan élik meg a fiaik ambícióit, miként támogatják őket.

– A tudásával, a sebességével és a technikájával nem volt gond, csak a vékony testi alkata akadályozta – mondja az édesapja. – Számomra az ő példája alapján vált világossá, hogy 

a klubokban hátrányba kerülnek a későn érő ügyesebb játékosok, mert az edzők az eredménykényszer miatt az akcelerált erősebbeket játszatják. Nagyon sok értékes fiatal futballistát veszít el emiatt a sportág, de szerencsére Ádámnak ez nem szegte a kedvét.

Én fanatikus voltam, ő pedig megszállottja a futballnak, profin étkezik, készül az edzésekre, a legfontosabb számára az, hogy tökéletes fizikai állapotban legyen.

A legizgalmasabb kérdés: egy sokszoros válogatott labdarúgó hogyan viszonyul a fia játékához. Halmai Gábor erre azt mondja, a kulcs az önuralom. Az ő édesapja annak idején nem türtőztette magát, mondta a magáét a meccseken, amit ő nem szeretett, és ezért próbál fegyelmezett maradni, még ha feszült is a fia mérkőzésein. Ha Ádám kérdez, akkor felel, de az a legjobb, ha alszanak egyet a meccsek után, és csak utána beszélgetnek róla, mert addigra minden esetleges indulat leülepedik.

– Arra nagyon vigyázok, hogy ne csak a hibákról beszéljek, hanem dicsérjem is – szögezi le Halmai Gábor. – Ádám Soroksáron megkapja a bizalmat és a játék szabadságát, szerintem most tart ott, hogy bemutatkozhasson az élvonalban is. Olyan csapathoz kell kerülnie, amelyben tovább fejlődhet. Látom benne az élvonalat, talán a külföldet is, a válogatottság pedig jelenleg csak álom, ahhoz még hosszú utat kell bejárnia, ha összejön egyáltalán.

Lisztes Krisztiánt nem láthatta játszani az ifjabb Krisztián, mert akkor született, amikor az édesapja megsérült a Werder Bremen játékosaként, és el is jött Németországból. A Ferencváros egykori sztárja állítja, sohasem erőltette, hogy a fia futballozzon, de persze korán előkerült a labda, és sokat fociztak együtt. Látta, hogy Krisztán ügyes, élvezi is a játékot, és ezért – bár nem ösztönözte, de – megértette, hogy gyerekként, majd kamaszként egyre inkább a labdarúgás vált az élete legfontosabb részévé.

 

– Néha bele kellett harapnom a nyelvembe, de mindig szem előtt tartottam, hogy az edző szava szent és sérthetetlen – ismeri be Lisztes Krisztián. – Csak megzavarná a gyereket, ha én mást mondanék neki, mint az edzője, ezért nem is tettem ilyet. Szoktunk beszélgetni a játékáról, de szerencsére tizenhét évesen is reális az önképe, ugyanúgy látja saját magát, ezért nem nehéz a háttérben maradnom, és hagyni, hogy járja a maga útját. Az összehasonlítást nem lehet elkerülni, de szerintem mindketten jól kezeljük. Büszkék vagyunk egymásra.

Ifjabb Lisztes edzője Soroksáron az a Lipcsei Péter, akivel az idősebb Lisztes együtt futballozott, de utóbbi állítja, sohasem beszélgetnek a fiáról. Nem szeretné sem Lipcseit, sem a gyermekét kínos helyzetbe hozni. Egyébként a meccseket követően ők is inkább alszanak egyet az elemzés előtt, különösen, ha kikap a csapat, de érzi a fián, hogy a hibákból is tanulni akar. Szerinte a Ferencvárosnál Krisztián jó helyen van most, sokat fejlődhet, a jövő pedig túl sok tényezőn múlik ahhoz, hogy belemenjen jóslásokba. A tehetség, a jó mentalitás szerinte megvan, a családi példa is adott, a többi már a fián és talán nem is kicsit a szerencsén is múlik.

Borítókép: Ifjabb Lisztes Krisztián nagy tehetsége a magyar futballnak (Fotó: Facebook)