Ne úgy képzeljük az elitegyetemeket, hogy ott szórakozott professzorok fura, ámde ártalmatlan dolgokkal foglalkoznak. Nemcsak tudást, szemléletet is átadnak a jövő befolyásos embereinek. Cambridge-ben konkrétan a leendő világelitnek, ezért is érdemel különös médiafigyelmet. „Urald az egyetemeket, és mindent uralsz!” – mondta egy interjúnkban Peter Boghossian amerikai filozófiaoktató. „Elhallgattatnak, kinyírnak, nácinak, rasszistának, mikroagresszornak neveznek. Nem is kell mindent elfoglalniuk. Elég csak a felsőoktatást, a többi már jön magától” – tette hozzá. Most a Cambridge-i Egyetem kancellárja – Lord Smith, baloldali felsőházi tag – azt mondta: rasszista gyűlölethullám alakult ki Arday körül.

Cambridge-nek, ahol tavaly a 6180 oktatóból egészen pontosan 75 volt fekete (nem mintha számolnák!) igencsak kapóra jött a halmozottan hátrányos helyzetből induló, de médiatudatos – már elnézést az elhunyttól – díszpinty a regényes történetével (és egy jelentéktelen egyetemen szerzett doktorátusával). Szépítette az úgynevezett DEI-mutatót (diverzitás, egyenlőség, befogadás), amivel nyüstölik a túl fehérnek tartott intézményeket. Csak éppen akkorára dagadt közben az Arday-sztori – amelyet fura állításaival ő is rendesen dagasztott –, hogy maga sem bírta el a terhét, annak iskolapéldájaként, hogyan sül el balul a lehet, hogy valaha jó szándékú, de adott esetben csak hangzatos, kvótaembereket felmutató esélyegyenlőségi politika. Mégpedig azoknak ártva a leginkább, akik megérdemlik, hogy tehetségük és szorgalmuk okán felkarolják őket.