Persze analóg helyett digitális a műszeregység sokféle információval, ám bonyolult állítgatással; a multimédia rendszer pedig nem kis lemaradásban van a riválisokhoz képest - igaz, a vezeték nélküli telefontükrözés jóvoltából élhető. Sajnos az anyaghasználat szerény, a műanyagok átlagosak, ennyi pénzért igényesebbet várnánk. Az első ajtókra jutott pár centi kárpit, a hátsókra már nem, és kopog az egész. Átlagosak az ülések, az Executive szinten járó műbőrkárpit izzasztó, az ülőlap pedig kissé rövid. Hátul el lehet férni, oda USB-C töltő is jut, a 380 literes csomagtér viszont nem mondható nagynak, egy mezei Golf is többet tud ennél pont egy literrel.
Vegyes használatnál simán eljár öt literrel
Passzentos rakterének magyarázata a full (más néven öntöltő) hibrid hajtás komponenseinek helyigénye. Maga a rendszer jövőre lesz harmincéves (Prius I.), és bár napjainkig rengeteget fejlődött, az alapelvek változatlanok. Esetünkben egy 2,0 literes, Atkinson-ciklusú szívó benzines dolgozik elöl, egy vagy két villanymotorral (FWD, illetve AWD kivitel) megtámogatva, és egy kis akkuval kiegészítve. Mindez ez azt eredményezi, hogy városban akár 70%-ban benzin elégetése nélkül tudunk vele közlekedni, így 4,5 liter körüli fogyasztást produkál. Sztrádán, autóúton persze megy a belső égésű motor, ilyenkor 5,5-6 litert kér, de még ez is kiváló érték.
A rendszerteljesítmény 178 lóerő, ami 19 lovacska elvesztését jelenti a facelift előtti verzióhoz képest, de a valóságban nincs szó drámai veszteségről: városi körülmények között fürge a Corolla Cross, magasabb sebességnél pedig átlagos a gyorsulása. Érdekes, hogy a régi Toyota hibridek bégetése, vagyis a nagyobb fordulatszámnál indokolatlanul erős motorhang nyomokban itt is felfedezhető, de nem meghatározó. Összességében csendes, kiegyensúlyozott autó a Toyota, és a futómű, illetve a kormányzás minden rezdülése is a józan, kulturált autózásnak kedvez – tehát sportosság helyett inkább a hajtáshoz illő komfortos karakternek.
Szokatlan hangok és megszokott árképzés
Apropó, hangok: az EU-ban kötelező sebességhatárokra figyelmeztető csipogás rém idegesítő frekvenciát kapott, így minden indulás után az első dolgunk volt a menüből kikapcsolni. Ritka bosszantó apróság ez, amit sok gyártó diszkrétebben képes megoldani. Ennél viccesebb a duda Barbie-mobil jellegű vonyítása, amit talán azoknak a férfi sofőröknek találtak ki, akik nem bírnak a tesztoszteronszintjükkel. Ők piros lámpánál állva kürtöljenek két rövidet, és máris rajtuk fog kacagni a komplett villamosmegálló, hosszan dudálva pedig a járókelők is a térdüket csapkodják majd. Ezen apró bakik dacára azonban nagyon is jó a Toyota hétköznapi használhatósága.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!