Koronás Antal, Tökfilkó és Szívkirály – Freecyvel mint kibiccel gyakran kiegészülve – délelőttönként már három napja ultizott Koronás kempingasztalán zavartalanul a városi parkban, közben megbeszélve a ledermedt sportvilág újabb és újabb sarjadzó fejleményeit, midőn az egyik ügybuzgó polgárőr kérdőre vonta őket. Minden úgy történt, ahogy azt Tökfilkó előre kieszelte.
– Mivel foglalatoskodnak maguk, polgártársak, itten a kijárhatási szigorítás évadján? – szólt hozzájuk a polgárőr magas lóról.
– Sportolunk – felelte a legcsekélyebb feszélyezettség nélkül Tökfilkó.
A polgárőr beismerő meghunyászkodásra számított, a kihívó válasz meglepte. Szinte lement egy teljes parti (a Szívkirály szokás szerint piros betlit játszott), mire újra megmukkant.
– De hát maguk kártyáznak, társpolgárok, ööö, polgártársak!
– Bridzsezünk – vetette oda hanyagul Tökfilkó, s felütötte a gondosan bekötött sportnapilap egyik régi számát. Miközben a polgárőr bambán nézett a megsárgult lapokra, hozzátette: – Látja, a bridzs sport!
Koronás Antal nehezen palástolta a rémületét, szaporán pislogott, amikor a Szívkirály kontrázott:
– A szabadban lehet kis csoportokban sportolni. Ezt tesszük mi is, betűről betűre betartva a rendeletet.
A polgárőr teljesen lefagyott. A szabadszájú Freecy vitte be a kegyelemdöfést:
– Na, menjen, ne zavarja a felkészülést! Biztosítsa a forgalmat! Csimpaszkodjon a gyalogos-átkelőbe, mint éhes oroszlán a zebra fülébe napnyugtakor!
Nem jött válasz a polgárőr nyelvére, ezért tanácstalanul eloldalgott. Új leosztás következett, idővel Koronás törte meg a csendet.
– Mit szóltok hozzá, Böde Dani azt mondja, ő lefújná a bajnokságot.
– Én meg bezáratnám az atomerőművet, aztán a Dani szenet lapátolhatna edzés után levezetésképpen – vágta rá Freecy.
– Szívlapáttal, persze – tette hozzá Tökfilkó Szívkirályra sandítva.
Utóbbi azonban nem vette a lapot, hanem lázasan nyomkodni kezdte a telefonját.
– Te osztasz – mordult rá Tökfilkó.
– Észt. A Dani a megoldás – nyögte ki Szívkirály a fejét furcsán az égre emelve, ahogy a tyúkok isznak. Majd a telefonjáról bejátszotta Böde egyik felejthetetlen benyögését: „Száz kiló vagyok, b… meg, mi lenne a titkom?!” A többiek értetlenül néztek rá.
– Nem ugrik be? Akkor mondta a Dani, amikor buborékfociztak a Fradi edzésén. Szegény Nagy Ádi úgy pattant le róla, mintha ágyúból lőtték volna ki. Ez a megoldás! Nincs kontakt, se sérülésveszély, esetleg még húzhatnának maszkot a fiúk.
Nagyokat hahotáztak, ahogy a Szívkirály újra és újra lejátszotta Böde Dani nagy győzelmét. Aztán gondolkodóba estek. Tetszett nekik az ötlet, de érezték, valami mégsem stimmel.
– Mi van, ha kipukkad a buborék? – tamáskodott Freecy.
Valahogy senki sem a játékos edzéskellékre gondolt. Ha kipukkad a buborék… Mi lesz, ha mégsem indul be a futballbajnokság? – ez a kérdés nyugtalanította őket.
– Akkor megtanítjuk őket bridzsezni itt, a parkban – mondta Tökfilkó, miközben egy reménytelennek tűnő háromlapos ultit próbált megjátszani.
