Ha már választani lehetett, az időzítés tökéletes volt. Az összes lehetőség közül alighanem ez számít a legillőbbnek: egy olyan legenda, mint Illovszky Rudolf, kiemelt fontosságú meccsen érdemel tisztelgést.
A Vasas már második éve a másodosztályban küszködik a visszajutásért, és ebből a szempontból még szerencse, hogy a sorsolás szeszélye úgy hozta, ezen a kellemes szeptemberi kora estén az élvonalból a nyáron kipottyant MTK látogatott az egykori neves edzőről elnevezett stadionba. Az a csapat, amely ellen az ő irányításával rengeteg meccset vívott a Vasas, amikor még mindkét klub dicsőségesebb korszakát élte; sőt ha netán feledésbe merült volna: az angyalföldi legenda 1933-tól az utánpótlás éveit az MTK-ban töltötte.
A legenda 67 éven át szolgálta a Vasast
Fotó: Mirkó István
A mostani tisztelgés is szép gesztus: az angyalföldi önkormányzat jóvoltából az Illovszky Rudolf Stadion keleti lelátója mögött húzódó sétányon tegnap óta egy csaknem életnagyságú szobor is emléket állít Illovszky Rudolfnak, aki játékosként és edzőként összesen 67 éven keresztül szolgálta a Vasast, emellett kétszer dolgozott szövetségi kapitányként. Lelkes Márk alkotását Tóth József kerületi polgármester, Markovits László klubelnök, valamint Illovszky Rita, Rudi bácsi lánya leplezte le.
Szerepet kapott a közelebbi múlt is, a mérkőzés szünetében ugyanis a Vasas vezetői három korábbi játékosukat is megajándékozták egy-egy életkorukat feltüntető mezzel, Puskás Lajos a 75., Ladinszky Attila a 70. születésnapját ünnepelte a napokban, Müller Sándor pedig már betöltötte a 71.-et is, de tavaly azt kérte, hogy majd az új stadionban köszöntsék.
Addig eltelt egy félidő, feledhető játékkal. Helyzet alig akadt, elképzelésből keveset, hibát annál többet láthatott a harmadháznyira tehető közönség. Amikor eldőlt, hogy a Vasas felépítheti az új, modern stadionját, a szurkolók felháborodva tiltakoztak, hogy csak ötezer néző befogadására tervezték, nem pedig hétezresre, ám a valóság a döntéshozókat igazolta.
Igaz, akkor senki sem hitte, hogy a csapat a másodosztályban vitézkedik majd, de aligha fenyeget az a veszély, hogy az élvonalban sokan szorulnának a lelátón kívülre a bajnoki fordulókban.
Müller Sándor, a 17-szeres válogatott középpályás szarkasztikusan fogalmazott a látottakról: „Annak idején minket azzal bíráltak, hogy jó, tudunk futballozni, de nem futunk eleget. Most azt látom, hogy a maiak képesek rengeteget futni, de abból nem jön ki játék. Ráadásul nincs senki, aki ráfordulna a védőkre és kezdeményezne. Rudi bácsi minket arra biztatott, hogy ha kell, cselezzünk, ma ehelyett biztonsági oldalpasszokat látok. Én minden hazai meccsen itt vagyok az NB II-ben is, kitartok, remélem, lesz ez jobb is.”
A második félidő gazdagabb lett eseményekben. Előbb a játékvezető kiállította a Vasas kapusát, Ivan Radost – jogosan –, aztán az MTK vezetést szerzett Palincsár Martin révén. Ettől felébredt a házigazda, remekül harcolva kiegyenlített, Birtalan Botond lőtt gyönyörű gólt, ám két kontra végén Vass Patrik kétszer, majd Katona Máté is betalált, így 4-1-re nyert az MTK.
Csak sejthetjük, Rudi bácsinak mi lenne erről a véleménye.
NB II, 9. forduló: Vasas–MTK 1-4, Békéscsaba–Haladás 2-2, Soroksár–Gyirmót 0-4, Dorog–Siófok 0-2, Budaörs–Szeged 0-3, Kazincbarcika–Vác 2-1, Duna Aszfalt–Budafok 2-3, Csákvár–Szolnok 0-1, Győr–Nyíregyháza 3-1; az élcsoport: 1. Győr 20 pont, 2. Siófok 19, 3. Budafok 18, 4. MTK 18.
