Magyar oázis nézőknek, légiósoknak, ez az NB I a rajt előtt

Kezdjük az utóbbival. Azzal még az eseti, csupán a nagy eseményeket követő nézők is tisztában vannak, hogy Euró­pában nemzetközi mérkőzéseket – köztük természetesen a Bajnokok Ligája és az Európa-liga e napokban zajló végjátékát – kizárólag zárt kapuk mögött lehet megrendezni. A legtöbb országban nemzeti hatáskörben is ez a helyzet. Kedden jelentették be, hogy Németországban október végéig biztosan nem térhetnek vissza a nézők, s mivel az elitbajnokságok közül elsőként a Bundesliga folytatódott még májusban, nagyon valószínű, hogy Angliában, Olaszországban és Spanyolországban is érvényben maradnak a korlátozások, Franciaországban pedig már annak is örülnek, ha végre újraindul a futball.

A szomszédos országokban is mindenütt van korlátozás

Újra Ferencváros-Fehérvár versenyfutás várható az aranyéremért

A szomszédos országok közül Ukrajnában és Romániában júniusban sem volt lazítás. Horvátországban már ­július elején újabb szigorítást vezettek be, Szerbiá­ban pedig ismét aggasztó a helyzet. Ausztriában júniusban azt tervezték, hogy fokozatosan enyhítenek a szigoron, s a 2020–21-es idény elején meccsenként legalább 1250 nézőt beengednek, de nem lenne meglepő, ha a friss hírek hatására ettől is visszalépnének. Szlovéniában júliusban is az volt érvényben, hogy minden második székre és csak maszkban ülhettek le a nézők, és ki tudja, mi lesz az augusztus 22-i rajton? Szlovákiában – Magyarországot is megelőzve – már a mögöttünk hagyott hétvégén megkezdődött az új évad, ott egyelőre felezik a stadionok befogadóképességét (ami ­amúgy egyedül a Dunaszerdahelyt érinti hátrányosan).

A mi NB I-ünk tehát a legcsekélyebb túlzás nélkül maga az oázis. Ne a mellünket döngessük: játékos, vezető, háttérszemélyzet, szurkoló egyaránt érezze át kiváltságos helyzetét, s ehhez illő fegyelemmel viseltessen, adott esetben önző indulatában azt is mérlegelve, hogy mit veszíthet.

Egy csapatban maximum 25 játékos

A pénteken az MTK–Ferencváros örökrangadóval kezdődő idény nem csak ezért rendhagyó. Oázis a légiósoknak is. Először a 2020–21-es bajnokságban nem korlátozzák ugyanis a számukat. Helyesebben az arányukat, mert ezen engedményért cserébe a Magyar Labdarúgó-szövetség arra kötelezte a klubokat, hogy huszonöt főben maximálják profi státusú játékosaikból álló kereteiket.

Elsősorban éppen az utánpótláskorú vagy abból kiöregedett, de már profi szerződéssel bíró fiatal játékosok olykor követhetetlen kölcsönszerződései miatt nehéz pillanatképet készíteni az első osztályról, de (a Nemzeti Sport adatbankja alapján készített) felmérésünk (lásd a táblázatot) azt mutatja, csökkent is a futballisták száma az NB I-ben. (Csak a már NB I-es múlttal rendelkező játékosokat vettük figyelembe, s a kölcsönszerződésektől eltekintve azt vizsgálva, ki szerepel másik csapatban.)

Futnak a Fradi után

Csapatról csapatra e helyütt lehetetlen végigkövetni a változásokat, csupán néhány érdekességet veszünk számba. A bajnok Ferencváros az elmúlt évek tendenciáját követve közép-európai szinten négy piacképes légiós mellett újabb válogatott kapust igazolt Bogdán Ádám személyében, összességében a stabilitás jellemzi tehát a Fradit. Első számú kihívójánál, a Fehérvárnál érthetően lényegesen nagyobb volt a jövés-menés, szokatlan húzásként három játékost is (Futács, Elek, Milanov) szabadlistára tettek. Kispesten csökkent, Újpesten tovább nőtt a légiósok aránya, s az egykor a saját fiataljaira építő MTK is halad a korral. A Paks – egyedüliként – továbbra is kitart a magyarok mellett, igaz, erősen felfrissítette a keretét, Zala­egerszegen pedig lényegében teljesen új csapatot kell építeni.

Az erőviszonyok azonban, az az érzésünk, lényegesen ettől nem változnak. A Fradira csak a Vidi lehet veszélyes, a dobogóért a három pesti nagy klub mellett a Puskás Akadémia lehet versenyben, a Budafoktól, a Pakstól és a Kisvárdától pedig bravúr lenne a bennmaradás.