A magashegyi zarándoklattól az internetes kalózmegoldásokig

A szokásos – mondjuk így – hibáról értesültünk külhoni barátainktól. Nem csupán az M4 Sport tévéadását, de még az internetes közvetítést, az M4sport.hu-t is kódolják a női kézilabda olimpiai selejtezőtorna alatt.

A csapat győzött. Külhonban a magyar szurkolók vesztésre vannak ítélve Fotó: Illyés Tibor

Képzeljük el, amint egy külhoni sportbarát magyar család leül szombat este a tévé elé. Az édesapa már jó előre felkészíti a gyerekeit, így szólva hozzájuk: – Na most majd meglátjátok, miért is a magyar lányok a legszebbek és a legjobbak a világon!

Aztán amikor kiválasztja a megfelelő csatornát, az M4 Sportot, a riporter helyett a következő felirat köszönti: „Úgy tűnik, Ön nem Magyarország területéről néz bennünket.” Az édesapa technikai hibára gyanakszik, nem adja fel, már izzítja is a számítógépet, hogy akkor majd interneten követi a meccset. Behívja az M4sport.hu-t, de ekkor is akadályba ütközik. „Ez a tartalom csak Magyarországon érhető el” – kapja az újabb üzenetet.

Döbbenetes. Mindez 2021-ben, hadd ne dramatizáljuk, az IT-forradalom kellős közepén, a közösségi média korában, és persze egy évtizeddel azután, hogy a külhoni magyarokra is végre kiterjesztették az alkotmányos jogokat.

Csak valamiért az a fránya IP-cím, az maradhatott ki a törvény szövegéből. Amit nem lehet csak úgy kicselezni, mint régen a földi sugárzású adókat, az M1-et, az M2-t meg a Kossuth rádiót, hogy csak fel kellett menni a hegytetőre, s ha zavarosan is, de bejött az adás Budapesttől öt-hatszáz kilométerre is. Az IP-cím éberebb, mint a határőr, nincs lehetőség határsértésre, a világhálós határ sehogy sem akar légiesülni.

Régi keletű a probléma, persze. A Bajnokok Ligáját, a Formula–1-et, a magyar labdarúgó-válogatott mérkőzéseit sem lehet fogni – az interneten keresztül sem – a határainkon túl, s nem lehet majd az olimpiát sem. (A 2016-os futball Eb-n a magyar–osztrák meccs csak azért volt látható, mert „megmagyarázhatatlanul” meghibásodott a geokódolásért felelős kábel csatlakozója…) Nyilván a roppant szigorú jogtulajdonosok és a megkerülhetetlen szerződések miatt. Engedtessék meg, a magyarországi rendezésű női kézilabda olimpiai selejtezőtorna azonban más szint, nem akarja elfogadni az ember, hogy erre ne lehetne megoldást találni.

Történik mindez akkor, amikor a határok lényegében átjárhatatlanok; ne féljünk nagy szavakat használni, amikor a határon túli nemzetrészek jobban el vannak vágva az anyaországtól, mint az embertelen arcú szocializmusban. Pedig a sport a kevés kapocs egyike, ráadásul a modern korban a sport elementáris identitásképző hatása is jól ismert.

Örökös szólam, hogy mennyire fontos az utánpótlás. Bizony az. Szombat este is láthattuk, hogy a magyar válogatott két kipróbált harcos, Kovacsics Anikó és Szöllősi-Zácsik Szandra vezérletével múlta felül a szerbeket; jó lenne már most tudni, látni, néhány év múltán ki léphet majd a helyükbe. S persze nemcsak a pályán, fontos a lelátón is az utánpótlás. Ha valamit, ezt megtanulhattuk a Kárpát-medencében mi, magyarok.

Ma este lesz még egy ünnepi meccs az oroszokkal. Még nem késő cselekedni. Sem itt, sem ott.

A képzeletbeli magyar apuka, aki szurkolóként bejárta a fél világot a magyar válogatottakért, persze nem adja fel. Egy program segítségével kicselezhető a kódolás, igaz, csak negyven percre. Nosza, az apuka beüzemelt három gépet, s így nézte végig a közvetítést.

A magashegyi zarándoklattól az internetes kalózmegoldásokig. A rendszerváltozás óta eltelt három évtized a határainkon túlról nézve így is jellemezhető.

Hajrá, magyarok! Kiabáljuk minél többen és hangosabban! Még mindig ez tűnik a dekódolás leghatásosabb módszerének.