A maga és az ön időben alakuló megítélése oda vezetett, hogy mindig csak az adott szituációban dönthető el – a beszédpartnerünk nyelvi ízlését, érzelmeit figyelembe véve –, hogy melyik a megfelelő. Ezt a strapát igyekszik megspórolni a tegeződés és az ön. Ám az írott nyelvben nem könnyítettük meg az életünket, mert az Ön, a nagybetűs változat is igen terjedőben van. A fokozott tiszteletet szolgáló forma a reklámszövegeken túl magánlevelezésünket is jellemzi. De nem álltunk meg itt, hanem divat lett az összes ragozott személyes névmást nagybetűvel írni: Téged, Neked, Veled stb. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a helyesírási szabályzatban csak a megszólítottra vonatkozó formák szerepelnek nagybetűvel, harmadik személyről nincs szó, illetve a szöveg belsejében inkább a kisbetűs változatot javasolja.
Vagyis oda jutottunk, hogy a személyes névmások minduntalan nagybetűs alkalmazásával a fokozott tiszteletet fölapróztuk csupán tiszteletre, a kisbetűs változatot pedig már egyenesen tiszteletlennek érezzük, attól tartunk, hogy nemcsak a maga, hanem az ön vagy akár a te is udvariatlan. Nos, úgy tűnik, a probléma nem vész el, csak átalakul.
