Szüleim javasolták, hogy felkészülés után és az írásbeli előtt kapcsolódjak ki néhány napra. Irány a Balaton, szerencsét próbálok. Odaérve kissé lehangolódtam, csupa telt, házas az egész északi part – írja cseten fiatal barátom.
– Úgy érted – kérdezek vissza –, hogy ismerkedni akartál, de csak férjezett, molett nőkkel találkoztál?
Nézem a három pontot, ahogy gépel, megjelenik négy sírva röhögő fej, újra a három pont, majd:
– Fenét! Nem találtam szállást!
– Á, vagy úgy, telt házas.
– Ja, a vessző, véletlen volt, mindegy – int le.
– Látod, nem az – vágom rá.
– Visszajöttem. Azzal vigasztaltak, hogy ha a szóbeli is sikerül, elmegyünk együtt Galíciába. Imádom Spanyolországot.
– Megbocsáss, de az Lengyelországban van, amire te gondoltál, az Galicia – korrigálok.
Az írásbeli után, egy kávézóban
– Na, hogy sikerült?
– Remélem, meglesz – bólogat. – A feladatok új eloszlásáért nem repesnek a tanárok, de megoldottuk. Évekig a korábbi helyesírási szabályzat alapján tanultunk, így a viszonylag gyors változás miatt egyesek belefuthattak hibákba. De nem tartottam annyira a helyesírástól, előtte azt olvastam, hogy már nem is olyan fontos.
– Nos, ez túlzás – számolgatok –, csak néhány pont a különbség. 2005 májusától 100-ból vontak le 15-öt, most 90-hez adnak 10-et, ennyivel kedvezőbb a helyzet. Előfordulhat, hogy a jobb jegyhez ez a pár pont billent át, ám továbbra is meg kell küzdeni értük.
– Igen – hagyja jóvá –, a jobb tanulóknál kevésbé számít, ők épp elég jól megtanulták évek alatt. Az mindenképpen jó, hogy nem ijesztgetni akarnak a helyesírással, hanem jutalmazni, ha jól tudjuk, ez inkább pszichológia.
– A jó dolgokkal kell összekötni, hiszen oda tartozik – adok igazat. – A büntetőpont olyan, mint a körmös. De elég motiváció ez a néhány pont?
– Ahhoz több pont kellene, hogy önszántunkból biflázzuk a szabályokat – ingatja a fejét. – A nyelvtanórákon pedig nem változik a helyesírás súlya.
– Tudod, hogy a jobb tanulóknak általában miért jobb a helyesírásuk? – célozgatok. – Persze érzék is kell hozzá, van, akinek kevésbé van, attól még kiváló esze lehet, atomfizikussá is válhat, de alapvetően például könyvek olvasása vezethet jó helyesíráshoz. Olyan ez, mint az anyanyelv tanulása, folyamatos és észrevétlen.
– Jó-jó, de néha unalmas órákig olvasni – tiltakozik.
– Na és amikor fél napokat lógsz a számítógépeden? – tromfolok.
– Oké, de ott érdekes dolgokkal foglalkozom – védekezik.
– Látod, ez a lényeg, érdekeset kell választani. Persze ezt könnyű mondani, mert a tanárok is csatáznak rajta, hogy Harry Pottert vagy Homéroszt olvassatok-e. Ne vedd papolásnak, de nem csak arra jó a helyesírás, hogy jobb jegyet kapj. Én szerelmes levelekkel hódítottam meg okos és szép feleségemet, akit anélkül nem érhettem volna el. „Mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg” – biztattam akkor magam, de a rossz helyesírás kudarcig csúfíthatta volna az összképet. Így van ez máshol is. Ha kevesebb a hibád, azzal odafigyelsz másokra, segíted az érthetőséget. Madách helyesírási hibáit Arany is ilyen figyelmességből javította ki. Ha pongyola vagy ebben, gondolhatják, akkor valószínűleg másban is. Egy jó munkahely is múlhat ezen. Használtál helyesírási szótárt a vizsgán?
– Az első szakasz versenyfutásában nem is lehet rá sok lehetőségem, később meg nem jutott eszembe. Diákbarát, az iskolai tanulmányokhoz igazított szótár és szabályzat kellene.
– Egy évszázada is volt ilyen – lepem meg –, Simonyi Zsigmond Iskolai helyesírása (1903). Most is van, például a Szalay Könyvkiadó Helyesírási szabályzat és szótára.
Közben a telefonján felugrik a csetablak, néhány szó, ugyanannyi emotikon.
– Ezeket nem értem eléggé – bizonytalanodom el. – Mit jelentenek?
– Na látod, ezt meg én ismerem jobban – mosolyog.
Hirtelen átsuhan rajtam a kétely, vajon ez a messzi múltba vagy a távoli jövőbe mutat-e. Ám nem tisztem eldönteni, hiszen ez már az ő világa.
