Találkozás egy helyesírással vesződő érettségizővel

Az internet korában sem kevésbé fontos elkerülni a hibákat, a figyelem számtalan előnnyel járhat.

– Jó-jó, de néha unalmas órákig olvasni – tiltakozik.

– Na és amikor fél napokat lógsz a számítógépeden? – tromfolok.

– Oké, de ott érdekes dolgokkal foglalkozom – védekezik.

– Látod, ez a lényeg, érdekeset kell választani. Persze ezt könnyű mondani, mert a tanárok is csatáznak rajta, hogy Harry Pottert vagy Homéroszt olvassatok-e. Ne vedd papolásnak, de nem csak arra jó a helyesírás, hogy jobb jegyet kapj. Én szerelmes levelekkel hódítottam meg okos és szép feleségemet, akit anélkül nem érhettem volna el. „Mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg” – biztattam akkor magam, de a rossz helyesírás kudarcig csúfíthatta volna az összképet. Így van ez máshol is. Ha kevesebb a hibád, azzal odafigyelsz másokra, segíted az érthetőséget. Madách helyesírási hibáit Arany is ilyen figyelmességből javította ki. Ha pongyola vagy ebben, gondolhatják, akkor valószínűleg másban is. Egy jó munkahely is múlhat ezen. Használtál helyesírási szótárt a vizsgán?

– Az első szakasz versenyfutásában nem is lehet rá sok lehetőségem, később meg nem jutott eszembe. Diákbarát, az iskolai tanulmányokhoz igazított szótár és szabályzat kellene.

– Egy évszázada is volt ilyen – lepem meg –, Simonyi Zsigmond Iskolai helyesírása (1903). Most is van, például a Szalay Könyvkiadó Helyesírási szabályzat és szótára.

Közben a telefonján felugrik a csetablak, néhány szó, ugyanannyi emotikon.

– Ezeket nem értem eléggé – bizonytalanodom el. – Mit jelentenek?

– Na látod, ezt meg én ismerem jobban – mosolyog.

Hirtelen átsuhan rajtam a kétely, vajon ez a messzi múltba vagy a távoli jövőbe mutat-e. Ám nem tisztem eldönteni, hiszen ez már az ő világa.