Bíró Miklós Budapesten született, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1965-ben végezte el, az intézményben később maga is oktatott. 1961-ben került a Magyar Televízióhoz, ahol 1998-ig dolgozott operatőrként, majd főoperatőrként. A Magyar Operatőrök Társaságának tiszteletbeli tagja, 2007-től a Magyar Televízió örökös tagja volt.
Első, még fekete-fehér játékfilmje az 1967-ben Heltai Jenő műve alapján készült, Jaguár című vígjáték volt. Bíró Miklós ezután Kovács András filmrendezővel dolgozott együtt az 1969-ben forgatott Extázis 7-től 10-ig című dokumentumfilmen. Következő munkája Kálmán Imre legnépszerűbb operettje, a Csárdáskirálynő Szinetár Miklós által rendezett, német–osztrák koprodukcióban készült feldolgozása volt, majd Az erőd című filmadaptáció Hernádi Gyula regényéből. Nevéhez fűződik az első magyar lézerfilm fényképezése 1983-ban.
Bíró Miklós 1983-ban újra Kovács Andrással dolgozott együtt a Szeretők című szerelmi drámában, a következő évben A vörös grófnőt fényképezte. Makk Károllyal készítette 1990-ben az első igazán szabad 1956-os témájú játékfilmet, a Magyar rekviemet. Állandó munkatársa volt Esztergályos Károlynak, akivel több televíziós játékfilmen dolgozott együtt, 2006-ban mozifilmet készítettek Férfiakt címmel.
Munkáját több kitüntetéssel ismerték el: 1973-ban Balázs Béla-díjat, 1982-ben érdemes, 1990-ben kiváló művész címet kapott, 2004-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Bíró Miklóst a Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!