Mintegy háromszázan tekinthették meg a filmet ukrán felirattal Kijev egyik legimpozánsabb belvárosi mozijában, a kijevi magyar nagykövetség szervezésében.
Röhrig Géza az MTI nyilatkozva elmondta: fontosnak tartja, hogy Ukrajnában vetítették le a filmet, abban az országban, ahol Babij Jar és Kamjanec-Pogyilszkij található.
1941. szeptember 29-én és 30-án mintegy 34 ezer zsidót mészároltak le a német megszállók a Kijev melletti Babij Jarban. 1941. augusztus 27-én a Szovjetunió német megszállás alatt lévő nyugati részén, a ma Ukrajnához tartozó, az ország délnyugati részén található Kamjanec-Pogyilszkij – akkori hivatalos nevén Kamenyec-Podolszkij – közelében mintegy 23 600, nagyobbrészt Magyarországról kitoloncolt zsidót gyilkoltak meg a német SS-csapatok.
Röhrig Géza szavai szerint jó lenne, ha Ukrajnában minél többen láthatnák a filmet. Reményét fejezte ki, hogy a fiatalabb nemzedékek – amelyek kevésbé előítéletesek nagyszüleiknél – jól fogadják a filmet, és hatással lesz rájuk.
Szita Szabolcs, a budapesti Páva utcai holokauszt-emlékközpont igazgatója – aki szintén Kijevbe érkezett a film bemutatójára – az MTI-nek nyilatkozva úgy vélekedett, hogy alapvetően az iskolákban kellene foglalkozni azokkal a tanulságokkal, amelyek a történelemből és ebből a filmből levonhatók. „Fontos, hogy jobban megismerjük a múltat, jobban szembenézzünk bele” – hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a film rádöbbenti az embereket arra, miként kellene a mai feszült korban egymásra vigyázni, nehogy a múlt megismétlődjön. Hozzátette, hogy a mai Ukrajna területén – Babij Jarban, illetve Kamjanec-Pogyilszkijban – történt tragédiák okozta sebek csak akkor és úgy gyógyulnak be, ha olyan filmeket készülnek, mint a Saul fia.
