A sármos, a tökös vagy a nők

Trump vagy Underwood? Clinton vagy Roslin? Ki a filmtörténet legjobb fiktív amerikai elnöke? Szavazzon!

Miközben a fél világ egyre jobban rágja a körmét, hogy ki lesz az Egyesült Államok történetének 45. elnöke, mi úgy gondoltuk, előtte elindítunk két szavazást. Így olvasóink voksolhatnak a filmtörténet „legjobb” fiktív, a valóságban nem, ám a mozivásznon annál inkább létező elnökére, illetve néhány nap múlva, a második körben arra, hogy melyik színész hozta „legjobban” egy valódi elnök karakterét.

Először érkezzenek tehát a fiktív elnökök. A lista szubjektív, megpróbáltunk arra törekedni, hogy minél szélesebb körben lefedjük mind stílus, mind nem szempontjából a kitalált karaktereket.

Egyből bele is csapunk a lecsóba, hiszen azzal a sorozattal kezdünk, amely a városi legenda szerint a korábbi balliberális magyar kormány kedvence volt. Az elnök embereiben Amerika első emberét Martin Sheen alakította, s a nézők beleshettek a kulisszák mögé, hiszen a sorozat középpontjában az állt, miképp működik a Fehér Ház gépezete. Külön vicces, hogy ebben is hallható a magyar félrefordítás egyik első számú alaphibája. A külügyminiszter angol megjelölését, a Secretary of State kifejezést ugyanis következetesen államtitkárnak fordították. Így fordult elő, hogyha valami kínos diplomáciai ügy került elő, akkor mindig szimplán az „államtitkárért” kiáltottak.

Az 1993-as mozit az teszi különlegessé, hogy ugyan fiktív elnökről van benne szó, ám Bill Mitchell karaktere az elnöki széket nem sokkal korábban elfoglaló Bill Clintonra hajaz. Fiatal, sármos, bolondul a nőkért, s épp a szeretőjénél kap agyvérzést. Ekkor ugrik be egy dublőr a helyére, aki végül a First Lady szívét is meghódítja. Ez a szeretős szál a Monica Lewinsky-affér fényében pedig több mint látnoki. A film megjelenésekor még nem is sejtette senki, hogy pár év múlva miféle botrány tör ki Clinton körül.

Harrison Ford mint amerikai elnök, már ez parádés. Az pedig, hogy az elnöki különgépen ő maga száll szembe az őt elrabló terroristákkal, csak fokozza a tökösségfaktort.

Ha lehet növelni a keménységet, akkor Whitmore elnök a megfelelő férfi a durva helyzetekben. Elszánt, megfontolt, ha kell, katona, ha kell, megtartja az évszázad legtöbb giccsével felcicomázott bátorító beszédét, és még húsz év múlva is bevethető. Ő maga Amerika.

Ha már a beszédeknél járunk, nem szabad megfeledkeznünk Tim Burton sci-fi börleszkjéről. Jack Nicholson ugyanis nem akármilyen eszmefuttatást rittyent össze. Nem mellesleg, a Függetlenség Napja-paródiának is remek film szereplőgárdája több mint parádés, érdemes végigböngészni, ki mindenki tűnt fel a filmben, akár bugyuta szerepben is.

Morgan Freeman az évek során egy joviális nagypapa karakterévé vált, s mint ilyen, tényleg passzol hozzá a bölcs amerikai elnök szerepe is. Ebben a filmben egy képzeletbeli üstökös, a Wolf-Biederman fenyegeti a bolygónkat, így az amerikai elnökre komoly nyomás nehezedik.

A történet az első női elnökről szól, akinek az alelnöki székből kell átvennie az irányítást, miután felettese agyvérzésben meghal. A sorozat elsősorban arra hegyezi ki a dolgokat, milyen nehéz nőként átvenni a főparancsnokságot. Geena Davisnek a politikai daráló mellett közben anyaként is helyt kell állnia, ami még keményebb kihívások elé állítja a karakterét.

A nőknél maradva, a nálunk Csillagközi romboló címen futó sci-fi sagaban is nő az elnök, s a Mary McDonnell alakította Laura Roslinnak nem egyszer kellett kemény helyzetekben döntést hoznia.

Kevés kissé együgyű, ám annál inkább vicces és szerethető elnökkarakter van a Luc Besson sci-fijében, Az ötödik elemben szereplő Lindberg elnökénél. Ő például egy űrhajóban simán leveszi a cipőjét, amibe valahogy belekerülhetett egy kis kavics, s ha már így tett, gyorsan le is csap egy asztalon szaladgáló csótányra, ami meg ugye egy lehallgatásra kitalált kis robot. Ikonikus jelenet.

Talán nincs szarkasztikusabb, őrültebb hidegháborús agymenés Stanley Kubrick 1964-es mozijánál. Az egész történet önmagáért beszél. Elég csak ezt a részletet megnézni, hogy eme megállapítások értelmet nyerjenek.

A végére két grátisz ellentétet hagytunk. Aki a közmédián követi a Kevin Spacey főszereplésével zajló, magyarul Kártyavár címen futó sorozatot, az kérem, ne görgessen le a legvégéig, mert nem szeretnénk lelőni, hogyan alakul Frank Underwood sorsa. Előtte azonban talán minden idők egyik legszimpatikusabb, s talán az egyik legbecsületesebb, a morális kérdéseken akár önmagát is sokat emésztő elnököt mutatunk.

###HIRDETES###

David Palmernél tényleg kevés becsületesebb politikus „akad”. A Dennis Haysbert alakította karakter annyira normális, hogy nem túlzás, ha azt mondjuk, ilyen figura nincs a való életben.

A végére hagytuk az igazi aduászt. Bármennyire szimpatikus Palmer elnök, a Spacey alakította karakter ezerszer közelebb áll a valósághoz. Frank Underwood megtestesítője mindannak, amiért sokan gyűlölik a politikát, megvetik a washingtoni darálót, ahol a hatalommániások bármit képesek elkövetni azért, hogy ők kapaszkodjanak fel a Kapitólium épületének legmagasabb pontjára, miközben mindenkit lerúgnak a sötét mélységbe. Amennyire gyűlöletesek ugyanakkor Underwood eme megnyilvánulásai, annyira zseniális az a színészi alakítás, amellyel mindezt bemutatja Spacey. S hogy milyen „Frank” ezer arca? Íme, egy kis ízelítő belőle.

Ha tetszett, nemsokára újra szavazhat, jönnek azok a színészek, akik valós elnököket formálhattak meg a mozivásznon.

###HIRDETES2###