Milyen pápa az, aki kételkedik Istenben?

Paolo Sorrentino sorozata, Az ifjú pápa a vatikáni intrikák mélyére merül.

Az ifjú pápa című sorozat első jelenetei olyanok, mintha egy heroinista elméjében pörögnének. S ha eközben a fülünkben csengnek a rendező, Paolo Sorrentino a bemutatón elhangzott szavai, hogy a sorozat nem a provokáció szándékával készült, könnyen zavarba jövünk. Mert a fiktív XIII. Piusz pápa (Jude Law), aki negyvenhét évesen, Amerikából került az egyház élére, dohányzik, diétás Cherry Coke-ot iszik, és az első szentbeszédében az önkielégítés, a fogamzásgátlás és a melegházasság előnyeiről prédikál a hívőknek. Aztán hirtelen – minden hívő katolikus nézőhöz hasonlóan – felriad rémálmából. A valóság pedig távol áll mindattól, amit az álomban láthattunk, XIII. Piusz a lehető legkonzervatívabb módon igyekszik ellátni a feladatát.

Az Oscar-díjas olasz rendező sorozata, amely az HBO, a Sky és a Canal+ koprodukciójában készült, tíz részben mutatja be a katolikus egyház legfelső köreinek intrikákkal, taktikázással, álszentséggel, keserűséggel és hitetlenséggel terhelt életét. Mivel az alkotók nem láthatnak be a kulisszák mögé, a széria fikció. Ám annak tökéletes. Sorrentino többször bizonyította már, hogy képi látásmódja egészen egyedi, ahogy elbeszélői technikája is. A nagy szépség és az Ifjúság című filmjeinek vizualitása, humora és kíméletlen éleslátása jellemzik Az ifjú pápát is. Ezzel pedig még napjaink sorozatainak hihetetlenül erős mezőnyében is megállja a helyét.

A történet szerint a brooklyni árva, Lenny Belardo negyvenes éveiben karrierje csúcsára ér, pápává választják. A szálakat a háttérből mozgató bíborosok csupán bábunak szánják, ám gyorsan kiderül, az amerikai pápa másként tekint szerepére. – Róma Vatikán külvárosa – idéz fel egy viccet Mary nővér (Diane Keaton), a pápa mentora és legfőbb bizalmasa, amire Piusz azt feleli: sajnos még nem az, de hamarosan így lesz. Kétségünk sem lehet, a hagyományokhoz akár a józan ész ellenében is ragaszkodó pápa uralma alá kívánja hajtani nemcsak a várost, de a világot is.

– Nem hiszek Istenben – közli elképedt gyóntatójával Piusz. Majd szenvtelenül hozzáteszi, csak viccelt. Mi pedig távolba meredő arcát látva eldönthetjük, a kétség vagy a hit-e az erősebb. Sorrentinónak ellenben kétségek nélkül elhisszük, hogy amit létrehozott, igaz, még ha nem is valódi. Gyönyörű képei, festői beállításai Peter Greenaway barokk vagy Andrej Tarkovszkij ortodox misztikájához hasonlóan önállóan is megállják a helyüket. Elég egy szünet gombot nyomni, hogy elámuljunk rajta, valójában festmények pörögnek a szemünk előtt. Mindez a tökéletes ritmusú, hátborzongatóan erőteljes párbeszédekkel és nagyszerű színészi játékkal kiegészülve ellenállhatatlanná teszi a sorozatot.

Az HBO-n péntek esténként látható alkotás emiatt úgy teszi fel a vallásra, az egyházra és a pápa szerepére vonatkozó súlyos kérdéseit, hogy közben szépen leépíti a nézők ellenállását. Az ifjú pápa nem provokatív, nem blaszfém, hanem egy elgondolkodtató és izgalmas sorozat, amelynek felvetései különösen aktuálisak most, hogy a hívők számos fórumon a kereszténység lényegét kérik számon Ferenc pápán.