Vámpír a magyar kémelhárítás célkeresztjében

Év végén érkezhet a mozikba Bodzsár Márk új fekete komédiája, a Kádár-korban játszódó Drakulics elvtárs.

„Az alaphelyzet az, hogy a magyar kémelhárítás célkeresztjébe egy vámpír kerül. A magyar kémfilmes vonalat igyekeztünk ötvözni a vámpírfilmek ikonográfiájával” – fejtette ki lapunknak Bodzsár Márk rendező, aki mind a vérszopós vonalat, mind a Kádár-kor történetét behatóan tanulmányozta korábban. Szakdolgozatát a vámpírzsánerről írta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, miközben elkezdte kutatni a szocializmus történetét, több kötetet is végigrágva a hatalmi gépezet és az állambiztonság működéséről. Ezután érezte úgy: jó aspektusokat tudna kiemelni, ha egymás mellé tenné ezt a két szálat.

Felmerülhet viszont a kérdés: a szatirikus történettel a film inkább mutat majd rá a kor abszurditására, vagy megvan a veszélye, hogy könnyedebbnek láttatja a szabadsághiányos világot? „A vámpírság elég erős idézőjel, amely azért mutatja, hogy nem dokumentarista megközelítéssel fogtunk bele a forgatásba” – ecsetelte Bodzsár. Elmondása szerint a múltat semmiképp nem akarták elviccelni, „meg akartuk mutatni a kor brutalitását, kegyetlenségét. Azt, hogy mégis csak egy elnyomó diktatúra volt, amely titkosrendőrséget tartott fenn, hogy az embereket félelemben tartsa.”

Erről beszélt lapunknak a film szereplője, Rába Roland is, aki a Drakulics elvtársban Kádár Jánost alakítja. „Fiktív történetet, egy elborultabb vámpírsztorit láthatunk, amelyben megjelennek a vámpír-vér-vörös-kommunista asszociációk is. Van, hogy egy filmmel a sorok között utalgatunk, itt viszont épp az a kockázat tetszett, hogy bevállaljuk az egészet” – mondta. Eleinte azért bőven volt benne aggodalom, hogy miként keltse életre a pártfőtitkárt: igyekezzen utánozni, átvenni a gesztusait, vagy kicsit távolodjon el tőle? Elmondása szerint reméli, hogy a néző a fantáziájával ki is fogja egészíteni az alakját, egyben érzékeli, hogy nem életrajzi moziról van szó, és a filmbeli figura nem egy az egyben ugyanaz, mint a valóságos volt.

Rába szerepelt Bodzsár előző filmjében, az Isteni műszakban is, amelyet bár a kritikusok nagy része kiváló fekete komédiaként könyvelt el, a mozis nézőszám nem úgy alakult, mint várták volna. „Az előzetes is a nyakfelmetszéssel indult, ami lehet humoros, de riasztó is” – találgatta Rába Roland, mi miatt érkezhetett kevesebb néző. Ugyanakkor egyértelmű sikernek tartja, hogy közel százezren töltötték le azóta a filmet. Erről beszélt Bodzsár Márk is: szerinte ez a még mindig meglévő érdeklődést mutatja. „Alapvetően pesszimista vagyok, de még én is arra számítottam, hogy negyven-ötvenezer nézője lesz a mozikban. Végül nagyjából a fele jött össze. Ennek sok oka lehetett, az egyik, hogy az új filmtámogatási rendszer első filmje volt, ez kicsit bélyegként rá is ragadt, feleslegesen” – jegyezte meg.

Politizálni pedig nem akart, inkább szatirikusan ábrázolni az éjszakai mentősök világát. Az új film viszont már beletenyerel az egészbe. „Annyira nem vagyok politikus vagy politizáló alkat, de nyilván követem a körülöttem zajló eseményeket. Azt észrevettem, hogy egyfajta hidegháborús retorika, paranoia világszinten eluralkodóban van. Ezek távoli áthallások, de a film is foglalkozik érintőlegesen a Szovjetunióval, az Egyesült Államokkal és a vietnámi háborúval” – jegyezte meg. Elmondása szerint a Big Brother-élethelyzetről van itt szó: minden lépésünket archiválják, mindenről tudnak, ha akarnak tudni. Ennek egy fejletlenebb szintjére mennek vissza a Drakulics elvtársban azáltal, hogy bemutatják a magyar kémelhárítás működését.