A véletlen műve volt, mégis megmentenék

Egy mérnöki hiba után jött létre a Salton-tó, amely turistaparadicsommá lett, de ma már az eltűnés fenyegeti.

Ám az üdülők, yachtklubok és strandok fokozatosan elnéptelenedtek. A már említett csatornákon ugyanis folyamatosan ömlött be a sós víz a Salton-tóba, amelynek nincs kivezető nyílása, tehát minden ide érkező só itt is marad. Ráadásul a párolgás még sósabbá teszi a vizet, amely jelenleg már koncentráltabb, mint a tenger. Ennek eredményeképpen a víz algásodott, elvonva az oxigént a halaktól, amelyek tömegesen kezdtek pusztulni. A madárpopuláció is megszenvedte a folyamatot, mivel a vizekben a műtrágyákból és permetezőszerekből származó mérgező anyagok koncentrációja is nőtt, így járványok söpörtek végig a tó madárfajain. A kihalások irgalmatlan bűzzel jártak, az algásodás miatt meg undorító barna nyálka úszott a vízben, amiket a turisták nem tudtak elviselni – ma már a helyiek is alig. Mára az egykori üdülőparadicsomok helyén szellemvárosok állnak, ahol szétbontott házak és csónakroncsok szegélyezik az utakat.

De valamire azért csak jó ez a vidék. A tektonikus mozgások miatt létrejött Szent András-törésvonal mentén fekvő tó környékén egyébként máig van vulkanikus tevékenység, hiszen a magma közel van a felszínhez: a hőség sárvulkánokon keresztül szabadul ki a föld alól. A geotermikus hőből energiát is termelnek a Salton-tó mellett, amellyel százezer otthont látnak el.

Sokan gondolhatnák, hogy a tavat hagyni kell kiszáradni, hiszen mesterségesen alakult ki, és ideje visszatérni ahhoz az állapothoz, amely a Salton-tó előtt létezett a környéken. Ám mint említettük, a mostani helyén volt már tó korábban is, sőt, hosszabb ideig borította víz a területet, mint nem. A kilencvenes években kezdődött államközi vízviták és az elmúlt négy év kaliforniai aszályai miatt most kiszáradás által fenyegetett Salton-tavat is sokan megmentenék, nemcsak azért, mert korábban voltak már itt hasonló víztükrök.

A tó kiszáradása egyszerre lenne ugyanis veszélyes az emberekre és az állatvilágra is. A terület az egyik legfontosabb állomáshelye a nyugati parti költöző madaraknak, így a Salton-tó eltűnése katasztrofális következményekkel járna a madárpopuláció tekintetében. Tom Anderson helyi biológus a Fusion június végi videójában elmondta: a kaliforniai madárállomány 95 százaléka, négyszáz madárfaj errefelé él, köztük olyanok is, amelyeket a kihalás fenyegetne, ha a tó kiszáradna.

A kiszáradás másik következménye, hogy egyre nagyobb sóval borított területeket nem fed víz. Elég egy nagyobb szél, és a környéket máris fehér por lepi el, ami komoly légzőszervi megbetegedésekhez vezethet. „Amióta itt lakunk, az egész családom asztmás lett. Azelőtt nem voltak ilyen problémáim” – mondta nemrég a Euronewsnak Saima Khan, a Clinicas De Salud Del Pueblo Egészségközpont gyermekorvosa. A szél miatt nemcsak a környékbeliek szenvednének a teljes kiszáradást követően, hanem mintegy 650 ezer ember, olyan nagyvárosok lakossága is, mint Las Vegas – írja a The Washington Post. A lap szerint zajlott már hasonló a környéken: 280 mérföldre északra az Owens-tavat szárították ki száz éve, emiatt még mindig ez egészségügyi határérték feletti porkoncentrációt mérnek arrafelé.

Nem csoda, hogy az Owens-tó példáját mindenki szeretné elkerülni, hiszen eddig 1,3 milliárd dollárt költöttek a károk enyhítésére, s a helyzet még így is távol van az optimálistól. Ám egy 2003-ban elfogadott szabályozás szerint a tóba 2017-ig érkezik víz, azt követően valószínűleg már nem, így a kiszáradás is biztossá válhat. Tavaly novemberben a helyiek próbálták rávenni a kaliforniai hatóságokat, hogy tegyenek valamit, de az egyik leginkább eladósodott amerikai állam nem engedheti meg magának azt a kilencmilliárd dolláros, pár éve kiszámolt összeget, amelynek segítségével meg lehetne menteni a tavat. Felmerült, hogy egy 500 milliós terv révén Mexikóig ásnának egy csatornát, és az óceán látná el vízzel a tavat, de a kaliforniai vezetők szerint ez „nem praktikus”, ezért elutasították a javaslatot.