Az egész attól igazán érdekes, hogy Kuncze nemrég megjelent visszaemlékező kötetében azt írja: „Őszintén szólva eléggé szétvertük az országot.” Ehhez képest hősünk szinte végigviccelődte az aktív éveit. A Klubrádió műsorvezetőjeként például így poénkodott jobboldali kritikusaival: – Az ember ciántablettát osztogatna nekik, hogy jussanak már túl a problémájukon. – Kuncze-tréfa volt az is, amikor az Amerikában élő Wass Albert élete alkonyán hazatéréséhez magyar állampolgársági bizonyítványt kért tőle, ám ő csak egy ideiglenes fecnit ajánlott fel, bruhaha… Szintén jó vicc volt, amikor egy tüntetésen megbilincseltette Pongrátz Gergely ’56-os felkelőparancsnokot. De olyan is volt, hogy ő nevezett tréfának, „ócska műbalhénak” egy neki föltett kérdést: mikor fizeti vissza az SZDSZ az ötszázmilliós székháztartozását? Azt viszont komolyan gondolta, hogy minisztériuma igazolást adjon ki egy perbe fogott főávós védelmében: „Az ÁVH-n nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása.”

Schmidt Máriától olvastam valahol: „Kuncze egy önhitt mellékszereplő, akit a történelem feldobott a felszínre, magasra emelt, de ki is rostált, mert az arcmérete és a teljesítménye között túl nagy maradt az eltérés.” Stimmel.

Borítókép: Középen Gyurcsány Ferenc, jobbról Kuncze Gábor, az SZDSZ egykori elnöke (Fotó: MTI)